Engesztelés
Egy legenda szerint a kivonulás éjszakáján egy fiatal zsidó leány – a család elsőszülötte – nyugtalanul feküdt betegágyán, és nem tudott aludni. Aggódva kérdezte apjától: “Apu, tényleg ott van a vér az ajtófélfán?” Az apa azt felelte, hogy elrendelte a vér odafestését. A nyugtalan leány nem nyugodott meg mindaddig, amíg apja föl nem vette, és oda nem vitte az ajtóhoz, hogy saját szemével lássa a vér jelét. És íme, a vér nem volt az ajtón. A parancsot nem teljesítették, és az apa még éjfél előtt igyekezett az ajtóra festeni a védelem jelét.

----------------------------

Ébredés.
Ámulva halljuk a Koreában működő keresztyénség híreit. Száz évvel ezelőtt egyetlen keresztyén sem volt Koreában, és ma a nemzet tíz százaléka keresztyén.   A jelenlegi időben 10.500 evangéliumi gyülekezet működik Dél-Koreában. A koreai gyülekezetek mostani célja az, hogy négy kilométeres távolságon belül mindenki közelében legyen evangéliumi gyülekezet. Már csak 983 gyülekezetet kell létrehozniuk, hogy elérjék ezt a célt. A 800 ezres Incson városában, melynek kikötőjében horgonyzott a Logosz, 2000 gyülekezet működik. Szöulban, az ország hatmilliós fővárosában 2000 a gyülekezetek száma.

-----------------------------

Élet Kenyere
A második világháború alatt a németek sok tizenkét-tizenhárom éves fiút bekényszerítettek a fiatalok Gestapójába. Ezeket a fiúkat kegyetlenül oktatták, és embertelen feladatokra képezték ki őket. Amikor vége lett a háborúnak, közülük sokan elveszítették családi kapcsolataikat, és ennivaló meg lakás nélkül bolyongtak. A háború utáni Németország segélyprogramjának keretében ezeket a fiatalokat sátorvárosokba helyezték, ahol orvosok és pszichológusok próbálták helyreállítani a fiúk szellemi és fizikai egészségét. Megfigyelték, hogy sok fiú fölriadt az éjszaka közepén, és rémülten ordítozni kezdett. Egy orvosnak érdekes ötlete támadt a rémület feloldására. Miután jóllakatta a fiúkat, ágyba küldte őket, és egy szelet kenyeret tett a tenyerükbe, amit egészen reggelig a kezükben tartottak. Ezután a fiúk békésen aludtak az éhínség sok éve után, mert végül bizonyossá lettek a másnapi kenyérben. Akinek Jézus a Megváltója, az megkapja az élet Kenyerét, és bárhova kerülhet az életben, megmenekül a rémülettől és félelemtől.

------------------------

Ének-zene
Egy fáradt énekmester lezárta orgonáját az énekgyakorlás végén. Amint az énekesek távozni készültek, egy kisfiú tiszta, örömteljes énekhangja visszhangzott az eislebeni templomon kívül az utcán. Az énekmester így szólt: “Hozzátok be azt az énekest! Akarok vele beszélni.” Megkeresték az énekest, és odaállt figyelmesen az énekmester elé, aki megkérdezte: “Mi a neved!” “Luther Márton, uram” válaszolta a fiú. “Ki tanított énekelni?” “Senki sem tanított, uram. Szeretek énekelni. Gyakran keresek néhány pénzdarabot az utcákon való énekléssel.” “Szeretnél énekelni az énekkaromban?” “Nagyon örülnék a lehetőségnek, uram” – válaszolt Márton illedelmesen. “Akkor jelentkezz szombat délután az énekgyakorlásra” – mondta az énekmester. Ily módon Luther Márton megismerkedett az eislebeni egyházi énekkarral és az énekek világával.