Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Zsoltár 121:1,2

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, számukra én voltam a mindent tudó, minden jót adó, mindent megoldó személy. Ahogy odatotyogtak a lábamhoz és feltekintettek rám, bármilyen gond is volt, ahogy megláttak, minden megoldódott. Még egy oltás vagy kisebb karcolások fájdalma is pillanatok alatt elmúlt, amikor odabújtak hozzám. Tekintetük megnyugodott, könnycseppjeik felszáradtak, és derűs lett újra a világ. Mi okozta bennük ezt a változást a kétségbeesett sírás után? Mitől szűnt meg a gond, a bánat?

Az egyetlen dolog, ami tekintetükben mindig ott volt: a hihetetlen bizalom. A bizalom az anya iránt. Mert biztosak voltak a szeretetemben, abban, hogy soha, de soha nem akarok nekik rosszat, és ráadásul akkor, pöttöm emberkékként azt gondolták, hogy én mindent meg is tudok oldani.

Milyen jó lenne, ha bennünk is mindig ez a bizalom élne Isten iránt! Amikor gondjaink vannak, amikor elfáradunk, amikor sírni szeretnénk, akkor feltekintenénk Őrá, ahogy a gyermekeink. Ránéznénk a mi mennyei Atyánkra, aki nemcsak a hegyeket alkotta, hanem bennünket is. Akinek a legfontosabbak vagyunk, aki a legjobban szeret bennünket, aki mindenre képes, aki mindent tud, aki mindent megad, amire igazán szükségünk van. Igen, Isten azt szeretné, ha ilyen őszinte gyermeki hittel, gyermeki bizalommal néznénk Rá. Ha mindig tudnánk hinni abban, hogy mindent a kezében tart, hiszen Ő soha, de soha nem akar nekünk rosszat.
(Áhítatok nőknek

Sötétség honol lelkemben,
ám Véled fény gyúl,
Magányos vagyok, de Te
nem hagysz magamra.
Szívem gyarló, de
Te nem hagysz el.
Nyughatatlan vagyok, ám
Veled megbékélek.
Bánat gyűr le,
ám Veled tűrök szívesen.
Útjaid kifürkészhetetlenek,
Ám az én utam előtted nem titok. Dietrich Bonhoeffer

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (János evangéliuma 3. fejezet 17. vers)

Mit teszünk, ha megromlik az étel?

- Kidobjuk

Mit csinálunk, ha javíthatatlanul tönkremegy a porszívó?

- Veszünk egy másikat.

Mit teszünk, ha csalódunk az emberekben?

        - Magukra hagyjuk őket.

Mit csinálunk, ha nem érezzük jól magunkat a gyülekezetben?

        - Nem megyünk többet.

Mit teszünk, mikor nem jön azonnal válasz az imádságra?

        - Abbahagyjuk az imádságot.

S mit tesz velünk az Isten, ha nem törődünk vele, ha nem szólunk hozzá, ha megszegjük parancsolatait, ha nap, mint nap megtagadjuk, ha percenként eláruljuk, ha újból és újból megfeszítjük?

Nem úgy bánik velünk, mint mi gondolnánk, nem töröl el, nem cserél el, nem kárhoztat, hanem kis herceg módjára gondoskodik rólunk:

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Uram! Köszönöm, hogy te nem a töviseimet nézed, amit feléd és mások felé meresztek. Te a lehetőséget látod bennem, azt amivé kezedben lehetek.

Így segíts meglátni megtartó és megtisztító szereteted, mely megszelídíti szúrós szavaim, tetteim!

----------------------------------------

Pecznyík Pál ,- Vár szebb hazánk!

Közösségünk mai napon,
döntő ponthoz érkezett,
Jézus kérdi: szeretjük-e
Őt, ki értünk vérezett?
Nem csak úgy, hogy hétről - hétre,
Igéjéhez telepszünk,
hanem úgy, hogy tanítását,
gyakorolni igyekszünk.
Hallhattuk Jézus szavait,
sok elmúlt szép hét alatt,
töltsük el hát, Neki tetszőn,
előttünk álló nyarat.
Családban, családon kívül
adódik rá, alkalom,
Jézus előtt hajtsunk fejet,
reggel, nappal, alkonyon.
Olvasmányunk: nyáron át is,
legyen a szent Biblia,
Igére szomjas lelkünknek,
Igét adjunk innia!
S ha megérjük ősz idejét,
ismét gyűljünk egybe itt,
meghallani Jézus szavát,
üdvözítőt, mennyeit.
Vonuljunk a vándorúton
olykor, botladozva bár,
s ha itt hagyjuk régi honunk,
szebb hazánk a mennybe vár!