CSAK A HIT(Bódás János)

Van-e Isten? Nem bizonyítom,
Ha a világot felborítom
visszájára, hogy belenézz,
csak titok marad az egész.

Se agy, se műszer nem segít.
Járd be az űr térségeit,
boncolj sejtet, vagy bonts atomot,
az Isten titkát meg nem oldod.

Szűrd a fényt, vizsgáld az eget,
asztallal idézz szellemet,
Istent le nem tagadhatod,
de be sem bizonyíthatod.

Nem tárgy, nem eszme: Élet Ő!
Ésszel meg nem ismerhető,
Az agy csak kapkod, sejt, gyanít...
Egy műszer fogja fel: a Hit!

Őbenne csak hinni lehet,
S ha hiszed, máris ismered,
S aki ismeri, látja is,
És boldog szívvel áldja is. 

HOL VAN AZ ISTEN? (Bódás János)

Felettünk a föld légköre,
feljebb a sztratoszféra,
azon túl a bolygók öve,
az ember büszke célja.
Tovább az űr, a csillagok,
fényévek távolában,
hol milliónyi nap ragyog
s millió új világ van,
születő, szétbomló világ,
roppant magasság, mélység,
s azon túl semmi?... csak a tág,
mély, félelmes sötétség,
mit se hang, se fény át nem üt?...
S az Isten?... hol van?...
... ... ... ... ... Mindenütt!!

DICSÉRET  (Bódás János)

Meghódolok Uram előtted.
Hatalmad látom, ismerem.
Neked köszönhetem, hogy lettem:
Te vagy teremtő Istenem.

Neked köszönhetem hogy élek,
s ezer halálos buktatón
nem vesztem el, - hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.

S mert az ördög zsákmánya lettem,
és veszni tért az életem,
- hogy megszerezd, - a véred árán
megváltóm is lettél nekem.

Áldásodat meg nem becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak megáldasz,
mert jóság vagy és szeretet.

Vigasztalás az is, ha méltán
meg-megdorgálsz, s ha néha versz,
mert bíztat a hit: gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.

S ha majd az életem kialszik,
nem zár pokol, se sírhalom.
Tenálad vár az üdv, az élet,
mert Irgalom vagy, Irgalom