Füle Lajos:  Akkor jön el.

Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre,
hogy sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn,
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a VER,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha jobban érdekel,
kik ők, akik vetnek, aratnak,
s közéjük állasz és nem leszel
többé oly fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit,
akkor jön el az ébredés itt.
------------------------------------------       
Kérés az öregséghez.
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg, hogy Csendemhez csendben éljek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi tegyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben,
a „Készen vagy?"-ra ezt felelni: — Készen

Áprily Lajos

-----------------------------------

VALAKI VÁR

Egyre gyakrabban szorítja

szívemet a kérdés:

Meddig mehetek még?

Mögöttem tízesekkel mérem az időt,

előttem csak évekre futja már.

A másik sarkon tán valaki vár.

Minden eszközzel küzdök a máért,

s szorítva fut a holnap felém.

Az idő késő délutánra jár,

és valahol valaki vár.

Kitárja éltem másik kapuját,

Ahogy az elsőn magam léptem át,

itt is magamra maradok.

De Valaki vár,

s értem átszegzett karjaiba zár.

-------------------------------