A bohócnak gyermeke halálos ágyától kell a cirkuszba mennie,
hogy felöltse az álarcot és tréfáival, mozdulataival szórakoztassa,
kacagtassa a közönséget.
A bohóc bukfencet vet, az álarc komikusabb, mint valaha:
grimasszá torzult arcon könnycsepp gördül végig.
A közönség tombol, a bohóc rekedten kacag s közben
majd meg szakad a szíve az aggodalomtól és tehetetlenségtől.
A bohóc, bukfence, grimasza, jókedve: látszat,
kínja, gyötrelme, vergődése: valóság.
És a cirkuszban mindenki meg van győződve arról, hogy a látszat a valóság.
Ilyen látszatot és valóságot összekeverő cirkusz az élet is.​

U ​

U​

Barátodnak telefonálj még ma:
lehet, hogy a vonal, holnap már néma.​

Képes Géza​

U​

A világ békéjének szívünkbe, házunkban kell elkezdődnie.​

Reinhold Schneider​

U​

A mosoly olyan fény, amely az arc ablakán mutatkozik,
és jelzi, hogy a szív otthon van.​

-----------------------------------------------------------------------

"...Többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem..." /Gal 2:20<

Toscanini, a neves olasz karmester egyszer a philadelfiai Filharmonikus zenekart vezényelte, amikor Beethoven IX. szimfóniáját - ezt a rendkívüli vezénylői képességeket igénylő művet - játszották. A zenemű méltóságteljessége annyira lenyűgözte a közönséget, hogy a befejezés után felállva tapsolt tíz percig. Toscanini újra, és újra meghajolt. Amikor a zenekar felé fordult látta, hogy ők is meghajolnak. A közönség még mindig tapsolt, és ünnepelt. Toscanini végül hátat fordított a közönségnek, és ezt mondta a zenekarnak: "Hölgyeim, és Uraim, én senki vagyok. Önök is senkik. Egyedül Beethoven volt valaki!"

Tanulságos történet. Bármennyire képzett és tehetséges lennél, borulj oda Jézus lábaihoz és mondd ki: Én senki és semmi vagyok, de Te vagy a minden! Amikor először kezdtek el hajózni a tengeren a csillagok állásához igazodva, egy teljesen új világ nyílt meg az emberek előtt. Akkoriban el is híresült az a mondás, hogy "Aki az iránytű rabja, azt a nyílt tenger királyává választja."

A te iránytűd a teljes odaszánás. Megnyitja előtted a menny kapuját. Ha elkötelezed magad Krisztus mellett, és engeded, hogy ő vezesse hajódat, a szabadság, a tökéletes békesség és felmérhetetlen áldások tengereit fogod meghódítani. De előbb ki kell tudni mondani: "...többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem..." Meg kell hajolnod előtte, és be kell vallanod neki: "Nélküled senki vagyok. Felajánlom neked minden képességem, minden ajándékom és minden álmom. Szeretném mind nálad elhelyezni, nem akarok semmit sem visszatartan

Kérsz, vagy egyszerűen úgy élsz...?

" Buzgólkodjatok a nagyobb kegyelemnyilvánulásokért." (I.Kor.12:31)<

- Hogyan, Uram? Hogyan? Mit tegyünk azért, hogy nagyobb és értékesebb ajándékokat kaphassunk?

- Tudod, mik azok a "nagyobb ajándékok"?
- Sejtem, Uram. Talán a hatalom, s az erő megnyilvánulásai, ahogyan Igédben írod. De a gyakorlatban nem találkozom ezekkel, pedig nagy szükségem lenne rájuk...
- Mire használnád azokat? Mit tudnál azokkal kezdeni?
- Használnám, Uram - a te szolgálatodra. A Gyülekezet épülésére.

- A Szellem ajándékai valójában a Szent Szellemem benned való jelenlétének a megnyilvánulásai, ám mindig csak abban a mértékben, amekkora részt valójában birtokolok az életedben. Ha te alábbszállsz, s nekem utat engedsz... Tévedsz, ha azt hiszed, bármit is megkaphatsz, csak azért, mert kéred Tőlem! Először engedd meg nekem, hogy helyet készítsek azoknak életedben! Könnyebb a látható dolgokért tusakodni, mint a láthatatlanokért, mert az emberi természet még ezekben, a szent dolgokban is előnyt lát, értéket keres, de mindezt csak önző vágyai táplálják. Vigyázz erre!