Sík Sándor SP:

• Mi Éltetőnk

Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk.
Hitvány ember - földi féreg.
Ha kell - egymást eladva él meg.
Egy jobb gúnyáért - több kenyérért -
viskójára új födélért,
vagy bármiért - mi földi lét -
gyáván eladja Istenét ...
Hogy testét élteti a lélek -
hogy lélek nélkül - nincsen élet -
Hogy az erő és a kitartás -
És tudása - Isten áldás -
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.
Oh szállj le ránk Szentlélek Isten,
Vess lángot alvó szíveinkben,
Mely világít, tettre éget,
Oh szánd meg - ezt a tévedt népet!
Mert csüggedőnek nincs reménye -
Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,

 Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kisértsen! ...
Oh szállj le ránk - Szentlélek Isten!
Ki erősség vagy és tudás,
Igazság, Hit és Jótanács.
Ki lángolsz - fáklyaként az éjben
S megértés vagy a kétkedésben...
Aki testünkbe lelket öntél,
És malasztoddal megszenteltél
És lélek által mindnyájunkat
Teországodba vendégeltél -
Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ....

----------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet
A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA.

Sok porosodó, drága Biblia, ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest távoli vak testvérünk Bibliája.
Elveszítette mindkét karját, rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus, és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére. Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa, és nem betűzheti, mint aki lát!
Mégis Bibliát olvas! Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit, s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölről-végig többször Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége! S Bibliája sokunk ítélete.
Éhezzük-e, ahogy ő éhezi, és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli testvérünk végigcsókolt Bibliája?!