HÁNYSZOR?  

Az Úr Jónáshoz másodszor is szólt,

megismételve a küldetést.

Azt a parancsot, ami ellen

tiltakozott a szíve, a lelke,

ami elől futott és menekült,

amíg az ÚR utol nem érte...

Míg meg nem járta azt a mélységet,

ahol megtanulta az engedelmességet,

és fölismerte, hogy az Úrnak

különös terve van vele.

Az Isten ma is számít gyermekére,

Terve van veled és velem!

Mert oly sok még a bűnös város,

ahol nem tudják, mi a kegyelem,

és mennyi a halálra ítélt,

saját vesztébe rohanó ember!

Ki mondja meg nekik, hogy közel a vég?

Ki látja a sok vergődő szívet,

nyomorral, bajjal terhelt életet,

ki adja át az üzenetet,

hogy van számodra, van megoldás még?

Az Úrnak terve van velem s veled,

s bárhová futnál előle,

a küldetést el nem kerülheted!

Szólt egyszer... talán szólt másodszor is,

Mondd, hányszor várt hiába reád?

Saját terveid, vagy üvöltő zene

nem nyomhatja el többé szavát,

szíved mélyén egy halk hang egyre sürget.

Ne várj addig míg a mélységbe vet!

A küldetést el nem kerülheted. Oláh Lajosné

-----------------------------------------------------------

KÜLDETÉS.  

Aki a sötétben indul, Lámpást vigyen magával.

Erős legyen annak szíve Ki küldetést ma vállal.

Kevés a szó. A tett se sok. Kell hát a teljes élet.

Mit ér a sok haszontalan, Elillanó ígéret!

Ki másnak is adni akar, Legyen gazdag szívében.

Fusson, aki látja a célt, Hátra soha ne nézzen.

A láng ellobban hirtelen, De a parázs felizzik,

Ha fúj a szél... Az életed Legyen tűz mindhalálig!

Ha a tömeg közé indulsz, Békét vigyél magaddal,

és tiszta, mély szeretetet. Szívvel szeress, ne szájjal.

Légy ízes mindig, mint a só. Világíts, mint a mécses.

Igazodj formáló Urad Baráti, jó kezéhez.

Gerzsenyi Sándor

VÁLTÓ  

Letettem, Uram, nevet, címet, rangot

Mert szívemben meghallottam a hangod.

Megutáltam a fellegjáró utat,

Hogy lábadnál alázatot tanuljak.

Körülvettek az irigyek, kajánok...

Igaz barátra most alig találok.

De nincs is már szükség ily irgalomra;

Elég, ha hullok megtartó karodba.

Igéd parancsa visszhangzik szívemben,

Hogy csüggedt karom újra fölemeljem,

S megfáradt lábam egyenesen járjon...

Elindulok. Szent parancsszavad várom.

Gerzsenyi Sándor