Közelebb … 

1./a szomszédságunkért szisz-tematikushabban imádkozzunk

a./határozd meg a területet,

b./keress … csatlakozókat,

c./derítsd fel imatárgyként , csoportokat; idős emberek, fiatal anyák, diákok , menekültek , oltalomkeresők , egyedülállók,

d./kérdezz embereket: mik a szükségletek ? – felmérés ? --

e./légy kész cselekedni !

DE hogyan tudunk időt szánni az imára ?

Máté 6:6-8- Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." 

"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg

Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."

2./Lehetőségeket teremthetünk az egységben munkálkodásra. Összetehetjük erőforrásainkat.  …

fel kell ismernünk és meg kell vallanunk akadályokat, …  meg kell bocsátanunk múltbéli sérelmeket

--------------------------------------

NEM TERMÉSZETES.

Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek épen érkezik.
CSODA!
Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek felnő és ép marad,
CSODA!
Az nem természetes,
hogy mindnyájunkért áll a Golgota,
hogy kicsi és nagy eljuthat oda…
CSODA! CSODA! Füle Lajos.
-------------------------

Még negyven nap!

Jónás 3

Úgy éltünk eddig Ninivében
gondtalanul és gátlástalanul,
mint apáink és nagyapáink.
Ettünk, ittunk és házasodtunk,
ha unatkoztunk, szórakoztunk,
volt miből: jól fizettek földjeink.
Szántottunk, vetettünk, kereskedtünk,
egy életünk van, s ezt jól kihasználtuk!
Pénzért minden örömöt megvehettünk ...
míg meg nem jelent nálunk egy sáros,
rongyos ruhás próféta, ki így kiáltott:
Még negyven nap és elpusztul a város!

Az utca népe csak gúnyolta őt,
a gyerekek görönggyel dobálták
a tengerből jött égi hírnököt.
De ő csak ment, kiáltozott tovább.
S bár egyre rekedtebben hangzott,
már csontunkig és velőnkig hatott,
hiába bújtunk házainkba,
szívünkbe markolt a szava.
Eszünkbe jutott Sodorna ...
Elsápadtak a kapuban a vének,
érezték: immár eljött az ítélet!
Tudták azt is, hogy Ninivében
egyetlen igaz ember sincsen.
Tudták, hogy már-már égig ért a vétkünk.
... Urunk, könyörülj, irgalmazz nekünk!

Tudomásul lehet-e venni,

hogy már csak negyven nap az életünk?

Száguldanak a napok felettünk

s mint szörnyű ítélet, közeleg
elkerülhetetlen végzetünk!
Már csak harmincöt... már csak harminc...
Szívünkben tanyát vert a rémület.
Minden perc, minden egyes óra
fejünkre olvassa bűneinket.
Gyűjtöttünk, vétkeztünk, gyűlölködtünk,
senkit igazán nem szerettünk,
Urunk, könyörülj, irgalmazz nekünk!

Jaj, már csak húsz nap! - Ennyi az élet.
Öltözzünk zsákba, roskadjunk porba,
vessük a tűzre ékszereinket,
hagyjunk el mindent, ami szívünkhöz nőtt,
ami az életet jelentette,
mert mindez már nem ment meg minket!
Mért is nem kerestük az Istent?
Miért kívántuk s vettük el a másét,
mért nyomorgattuk az árvát, a szegényt?
Istent és törvényt rég elfeledtünk...
Most eljön, hogy törvényt üljön felettünk!
Urunk, könyörülj, irgalmazz nekünk!

Ó, már csak tíz nap... Nyújtsunk békejobbot,

fogadjunk böjtöt, emberek!

Barmok és emberek böjtöljenek,

ne egyenek és ne igyanak!

Úgy sirassuk meg bűneinket,

melyek az égig tornyosultak,

s fejünkre vonták az ítéletet.

Úgy kiáltsunk, hogy égig hasson,

hogy az élő Isten meghallgasson!

Hátha, hátha a szívéhez talál...

Kinek kezében van élet és halál,

kinek igazsága örökké megáll:

Isten!!! - Bocsáss meg nekünk, és segíts,
hogy megtérvén éljünk és el ne vesszünk!
Urunk, könyörülj, irgalmazz nekünk!

Oláh Lajosné, 1983. VII.