Tavasz

Egyszer lesz egy örök tavasz,

Mikor, mint vándormadarak

Hazatérünk…

Akkor, minden mi múló, szertefoszlik,

Minden felhő, köd, homály eloszlik,

Országok, hatalmak összeomlanak;

Királyok, vitézek pórba hullanak.

A világ recsegve ropogva összetör

És hatalmasak menekülnek a bíró elől.

Akkor, mikor mindenki reszketni fog,

Te, Isten kegyelméért ezt mondhatod:

„Nem rám, Uram, hanem, Fiadra tekints,

Nekem semmi jogom, érdemem nincs.”

Akkor, mikor mindenki félni fog,

Te örülj, mert Krisztus kezében, van a jog.

Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnek

És gondok, próbák bánatok majd elnyelnek:

Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás,

Már közeledik a számadás.

Tekints fel az égre, és ne feledd

Hogy egyszer lesz egy örök tavasz,

Mikor, mint vándormadarak

Hazatérünk.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------------

Őszi zsoltár.

Hetek óta egy zsoltárvers kísér,

ha ösvényemre sárga levél lebben,

ha őszi lombon át nyár ragyog:

„Éneklek az Úrnak egész életemben.

Zengedezek az én Istenemnek

amíg vagyok.”

„Amíg, amíg...” Levelek, évek hullnak.

Meddig zengedezhetek még az Úrnak?

Meddig dicsérhetem?

Meddig magasztalhatja énekem?

„Ma”! érkezik a felelet

utamra pendülő leveleken.

Ma! Mindennap, ameddig tart az élet.

Ma! Fakó már a tegnapi dicséret.

Ma! Hisz áldó keze itt van velem,

új öröm kísér és új kegyelem.

S amíg peregnek évek és napok,

szeretetéből, irgalmából,

mindennap többet láthatok.

Jézus Krisztusban enyém

a soha nem halványuló remény!

Sugározó, tiszta fény hull

tövisekre, rögökre,

„Éneklek az Úrnak egész életemben”

aztán örökre!

  Túrmezei Erzsébet  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

--------------------------------------

Őszi imádság.

Minden reggelre még üresebben,

minden reggelre új fallal szemben,

melyen át soha nem láthatok,

régi erőmtől cserbenhagyottan,

mint keménynyakú Pétered, mostan

a Te üllődön vagyok.

Minden túlkedvestől szakíts el, kérlek!

Vond el a földtől és nyisd meg a fénynek,

a láthatatlannak földi szemem!

Egyik ütésed a másikat érje

míg az el-nem-múló lesz végre

mindennél drágább nekem!

Túrmezei Erzsébet fordította finnből, Anna Máija Raittila után (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

-------------------------------------

Ha igazán meg tudjuk magunkat tagadni ,akkor jelennek meg az ajándékok.
Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel.
1 Sámuel 10:6,
Istennek a szeretete ez, de van akit nem révületbe ejt, hanem erő kenetével ajándékoz meg hogy tud másoknak segíteni ima által, kézrátétel által. Isten jókedvéből ad egy kicsiny dolgot nekünk fiainak, hogy megmutassa dicsőségének gazdagságát. Mert el sem tudjuk képzelni az ő nagyságát, csak egy kis morzsa az amivel el kápráztat minket. Kell-e valamit fizetnünk értük. Nem mert akkor árucikkek lennének.
De komoly árat kell fizetnie azok nak akik nem adják oda idejüket, kényelmüket,  mert Isten nem fogja őket használni. Minden mester ember számára nagy ajándék, ha kap egy jó kis szerszámos készletet. De semmit nem ér ha izzadás nélkül a polcon tartja.