H Á L A  A Z  I S T E N N E K !

Oh mily öröm nekünk, mily édes jó Urunk,

Hogy e mai napon együtt vigadhatunk.

Jézus, jelenléted üdv a mi lelkünknek,

E nagy boldogságért hála  legyen Néked.

Szívünkben országod, lelkünk csak reád néz,

Kedvesen simogat minket az áldott kéz.

Az a kéz, melyet értünk keresztre szegeztek,

A nagy áldozatért hála az Istennek.

Van hát jó Pásztorunk, van égi Főpapunk,

Akihez mi bízvást, mindig fordulhatunk.

Mikor borús az ég, csillagok nincsenek,

Van biztos segítség, - hála az Istennek.

Legyen az betegség, legyen bármi bajunk,

Közelünkben ragyog hajnali csillagunk.

Ha volna hiányunk, kielégítetnek :

A gondviselésért hála az Istennek.

Amíg itten élünk, szeressük mi egymást,

Szívet és a kezet tartsuk együtt folyvást,

S egykor dicsőségét ha látjuk mennyeknek,

Boldogan kiáltjuk ? Hála az Istennek !              

----------------------------------------------------------

                     É N   J É Z U S O M .....

E helyre  siettünk, közelről, távolról,

Egy szent hajtóerő vonzza minden tájról.

Kérded, oh mi lehet ? Én sejtem, sőt tudom

Oh mily boldog öröm, mert itt vagy Jézusom !

Énekeljünk neki nagy örömmel legott,

Mutassunk be hűen hálaáldozatot .

Aztán lábaidhoz leülni vágyódom,

Szavadat hallgatni én drága Jézusom.

Tudom, sok jót mondsz, szent tanács a szavad,

Aki azt megtartja, néki adod magad.

Nékem is csak Te légy egyedüli jussom,

Szeretlek én nagyon oh drága Jézusom.

----------------------------------------------------

         E V A N G É L I U M .

Te drága üzenet, lelkemnek öröme,

Oly édes vagy nékem, mint annak személye,

Akiről írának megáldott soraid,

Jézus, Isten Fia, ki engem üdvözít.

Legdicsőbb örömhír, nincs hozzá hasonló.

Föld Legdrágább kincse, csekély és elmúló.

Szent kéz vagy te nékem, mely menny felé mutat,

Melynek nyomán találtam én meg az Urat.

Őt, akit a lelkem legforróbban szeret,

Boldog vagyok nagyon, hogy Ő enyém lehet.

Ha el kéne hagynom, szívem megszakadna,

Életemre többé nappal nem virradna.

De Ő hü énhozzám, azt mondta, hogy szeret.

Érettem engedé testébe a szeget.

Lándzsát a szívébe, vérét mind kiontá,

Hogy a mennyet tegye részemre otthonná.

Nem is felejtem el ezt soha örökké,

Bár az egész világ vélem ezt zengené.

Méltó a szent Bárány, vegyen tisztességet,

Hatalmat és áldást, örök dicsőséget.