Kol 3:23-24.

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok”.

Ha megtapasztaltátok Isten megmentő szeretetét és megértettétek, hogy Jézus Krisztus halála által örök életetek van, egyszer és mindenkorra döntsétek el, hogy számotokra mindenkor és mindenben első az Isten! Tekintsétek úgy, hogy ennek a világnak és mindannak, ami abban van, meghaltatok. Így annak kísértései, csábítása nem érhet el benneteket. Mert mindennél többet ér az az új életünk, amely Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelekor lesz a miénk. Tudjátok, mivel régen ti is azokat cselekedtétek, hogy a bűn, a gonosz kívánságok és szenvedélyek bármilyen ismerősnek és jónak látszanak is előttünk, végül kiváltják az Isten haragját.  Ezért tekintsetek ezekre úgy, mint háborúban az ellenség fegyverére és stratégiájára, amit ti használni nem tudtok. A legfontosabb, hogy az ördöggel szembeni háborúban egy ember sem az ellenségünk, még akkor sem, ha annak látszik. Gondolhatjátok ellenségnek, mert másképp gondolkodik, más kultúra szerint él, más egyházhoz tartozó, esetleg hitetlen, de mégsem az. Ha ellenségesen viselkedik is, ő is csak egy olyan valaki, akiért Jézus meghalt, vagyis akit meg kell mentenünk. Ezért maximális szeretettel és türelemmel, alázattal és irgalommal legyetek irántuk! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, szinte lehetetlen, mert nem egy óriási ellenséget, hanem önmagunkat kell legyőzni hozzá: saját büszkeségünket. De azt is tudom, hogy sikerülni fog, mert a mi Urunk erőt fog adni. A nehéz pillanatokban gondoljatok arra, hogy a mi Megváltónk is megbocsátott nekünk mindenért, bármit követtünk is el. Az is segíteni fog, ha visszaemlékeztek minden jóra, amiért hálásak lehettek Istennek, valamint ha a Szentírás ígéreteivel, szavaival és kedves énekeitekkel bátorítjátok egymást. Ne feledjétek, minden tettetekkel mindig és mindenkor Jézust képviselitek. Annak, hogy Isten gyermekei vagytok, legelőször családotokban kell meglátszódnia.  A feleségek hitét a férjek, a férjek hitét a feleségek tapasztalják meg először!  A szülők hite a gyermekeik életében hozzon sok örömöt és áldást, míg azok szófogadással, engedelmességgel mutassák ki Isten iránti elkötelezettségüket. Mivel ebben a világban nem vagyunk egyenlőek, mindenki, aki másoknak dolgozik, úgy tegye, mintha magának tenné: tiszta szívvel, legjobb tudása szerint. Bármi történjen is, az Isten vezetését kérjétek, a Szentlélek szavára hallgassatok! Az igazak jutalma Istennél van és minden bizonnyal meg is kapjuk, de akik helytelenül cselekednek, vagy viselkednek, a saját fejükre fog az visszahullani. 

Ruth 3,11- Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.                                         

2Sám 13,28- Parancsol pedig Absolon az ő szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvű lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg őt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.                                                                                                                                            

1Kir 17,13- Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te

--------------------------------------------------------------

                 Bruno Ferrero - Nem vásárolható.

Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.

Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép.

- Nézze – kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, gyakran még este is.

- Olyan kislány, aki keveset mosolyog – folytatja a férj.

Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné – veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette… Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.

Nagyon sajnálom – szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják:

 "Hívtál. Itt vagyok. Mit adsz?" Itt kezdődik minden nevelési feladat.

Tejet akartam, És szörpöt kaptam.

Szülőket akartam, És játékot kaptam.

Beszélni akartam És televíziót kaptam.

Tanulni akartam, És bizonyítványt kaptam.

Gondolkodni akartam, És eszmécskét kaptam.

Függetlenséget akartam És fegyelmet kaptam.

Szeretetet akartam, És erkölcsöt kaptam.

Szakmát akartam, És állást kaptam.

Boldogságot akartam, És pénzt kaptam.

Szabadságot akartam, És autót kaptam.

Tehetséget akartam,És érvényesülést kaptam.

Reményt akartam,És félelmet kaptam.

Változni akartam, És szánalmat kaptam.

Pedig csupán”Élni akartam…”