Ádvent az - az idő, amikor Istenre várunk, hogy megérkezzék hozzánk. Arra hangoljuk lelkünket, hogy megszülessék bennünk. Bensőnkben pontosan tudjuk: ha Isten megérkezik, akkor minden jó lesz. Azonban azt is tudjuk, hogy még nem készültünk fel egészen, még nem vagyunk nyitottak Isten érkezésére; tudjuk, hogy Istent csak szívünk egy részébe tudjuk beengedni, mert még túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal, mert túlságosan sok minden elfoglalja az ő helyét.

Nyisd meg szívedet és próbálj meg minden idegszáladdal Isten érkezésére várni. És bízz abban, hogy Isten érkezése teljesíti várakozásaidat, lehet hogy csak egy pillanatra, csak egy rövid időre, amikor ráérzel életed Istenére, amikor egy vagy az életedben jelenlévő Istennel. Aztán ismét csak távollétét érzed és vágyakozol utána, hogy egyszer mindenkorra eljöjjön hozzád és te mindig egy legyél vele

----------------------------------------------------------

ÁDVENTI ÉJSZAKA.  

Fehér hótakaró, ezüst fénytakaró, valót eltakaró.
Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj…
Se bűn, se szenny, se sár,  se kín, se könny, se kár,  csak hó és holdsugár.
Hiszen így volna jó.  De nem ez a való.  Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés, szenny, sár… elfödni és elrejteni

kevés a hó és holdsugár.  De Valakire vár. A holdfényes határ.
S ez az ádventi, mély, havas és holdas éj, titkot tud: Jön!… Ne félj!

Túrmezei Erzsébet

Elindult a Fiú. (Füle Lajos)

Hogy betelt az idő,  kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ  az örökkévalóságból.
Múló évezreken  úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő  cselédje, hű szolgája.
Váratlan érkezett  egykor, karácsony este,
gyermek képében egy  parányi, gyönge testbe’,
s volt, ki sejtette már:   e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi  végül a Mindenséget

---------------------------------------------

ADVENTI REMÉNYSÉG -

Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek. (Lk 4,18)

Az adventi időszak az alapja a karácsony ünnepének. Lukács evangéliumában olvashatjuk (Lk 4,16-21), hogy Jézus kijelentette magáról, hogy ő Isten felkentje, aki azért született, hogy Isten helyreállítsa a kapcsolatát az emberekkel (Ézsaiás 61,1-4). Ez az egyetlen reménységünk, ez az, amit annyira várunk, mikor Krisztus születésére tekintünk, miközben egy várakozással teli időszakba lépünk.
A Szentírás vezet minket abban, hogy hogyan fogadjuk Istennek a megszületésben adott ajándékát.

Az 1Thessz 5,16-24-ben Pál apostol elmondja a hívő közösségnek, hogyan kell élniük: hogy mindenkor örüljenek, szüntelenül imádkozzanak, és mindenért hálát adjanak. Ez számunkra is hasznos tanács az advent időszakában.
Egy szent történelem részeseivé váltunk, és Isten azt várja tőlünk, hogy ennek megfelelően éljünk, az ő szándékaihoz hűen. Adventkor megvan a lehetőségünk, hogy Krisztust újra befogadjuk az életünkbe, aki megerősíti és helyreállítja hitünket az ősi igazsággal

és a jövő reménységével.

Imádság: Istenünk, tégy minket késszé arra, hogy Krisztus születésében a te elhatározásod reménységét magunkévá tegyük. Ámen.

Jézus a világ világossága, amelyet semmilyen sötétség nem győzhet le.

Szerző: Árvai Emil

BETLEHEMBEN.

Ott lépett a menny a földre.
Hétpecsétes titkok törve.
Gyermekként megérkezett.
Valóság, nem képzelet.

Kelet bölcse térdre hull,
elismerve: Ő az Úr.
Rongyos pásztor itt nem fél:
gazdag-szegény mind elfér.

Gyilkos király üldözi,
láb-alól majd  elteszi.
Még nem sújthat rá halál:
egyszer, később, rátalál..

--------------------------------------.

Szerző: Gál Gabriella

Karácsony idején tán csodára várunk
hogy teljesüljön minden mit régóta vágyunk
hogy szabadon szerethess béke szálljon rád ma
megszületett érted is az isten messiása
hol sötétség közöny él reménytelen évek
a könnyes éjszakák egyszer véget érnek adj hálát hitet te is a világnak
szülessen ma benned is meg az isten messiása

------------------------------------------------

szerző: Árvai Emil

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.

Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.

Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a TE boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!