2014. december 5., péntek



Oskolás  János 
Karácsony

  Karácsony szép ünnepén
     Örül - vígad a keresztény.
   Hű Jézusunk megszületett
Elhozta a szeretetet.

Átélheted e nagy áldást:
  Minden percben legyél hálás!
 Éljél Vele embertársunk,
Ez legyen a legfőbb vágyunk.

    Az anyagi csupán vakít,
A szeretet ami segít.
   Oszd meg mással bőségedet:
  Atyánk pótolja majd neked!
------------------------------------------------------------------


Jöttek és láttak -János 1,35 -42.

Mennyi időt töltöttem ma Jézussal? Átéltem-e vele valamit? Csak "vonszoltam" magam a mai napot keresztül,vagy az Ő erejéből éltem? Néha esténként ilyen kérdések járnak a fejemben, és azt kívánom, bárcsak legalább a délutánt vagy az estét együtt töltöttem volna Jézussal!

És bár tudom, hogy most kissé kisarkítva szemlélem ezt a kérdést, ennek ellenére mégis hiányérzetem van, ami nyugtalanít. Végignézve a mai napomon, sajnos úgy érzem, hogy ez a nap nem nézett volna ki másként akkor sem, ha Jézus nélkül élnék. Nem érzek semmit abból a lendületből, megérintettségből és lelkesedésből, ami Andrást arra ösztönözte, hogy azonnal felkeresse a testvérét. Jól van, nyilván nem kell mindennap mély lelki beszélgetéseket folytatni, amelyek valóban csak az élet igazán lényeges dolgaival foglalkoznak, de azért valami hasonló jó lett volna. Ám ekkor eszembe jut, hogy felhívhatnám az egyik régi barátomat, aki bizonyára örülne nekem. A szomszédainkat is meg akartam már hívni egy kávéra és egy kis süteményre..
--------------------------------------------------------------------------------------------------------



"Egyet teszek: ami mögöttem, van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."
(Filippi 3:14)

Mindenkinek van múltja. Sőt, nem ritkán súlyos terheket, fájdalmat, nyomorúságot magában foglaló ez a múlt. Mit kezdünk vele? Pál apostolnak is volt múltja. Volt egy Krisztus nélküli életszakasza. Sőt, üldözte a keresztyéneket. De megtért és Krisztus által reményteljes jövőt kapott. A múltat nem siratta, önmagát nem marcangolta azért, amit tett korábban, hanem a kereszt alá vitte imában, és a tanulságokat levonva lezárta azt, ami elmúlt. Lehet, hogy neked is erre van szükséged? Ami elmúlt nem jön vissza már. Tanulj belőle, okulj, de zárd le és lépj tovább! Tekints előre! Tűzz ki célokat magad elé és Isten segítségével élj céltudatos, Krisztusközpontú életet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése