Zsidók 6,1-12  138. zsoltár

* Ez a zsoltár egyetemes, mindenkor, mindenütt érvényes üzeneteket hordoz - Ez a zsoltár Isten örökkévalóságának dicsérete, akinél nincs hatalmasabb, de aki mégis hajlék a kiszolgáltatott ember számára, úgy is, mint gondviselő oltalom, és úgy is, mint Jézus Krisztusban aláhajló, megváltó szeretet (1-2). - Ez a zsoltár a halandó ember vallomása saját végességéről, arról, hogy por az ember, az Isten megelevenítő Lelke nélkül. Tovatűnik a földi élet, gyorsan visszatér a porba; eltűnik, mint reggelre az álom, mint egy őrváltásnyi idő; olyan az élet, mint a megfonnyadó virág (3-6); miközben az élet hiábavalósággal terhelt (10). 

** (A zsoltár írója „teológus” és nem „pszichológus”.)

*** Jézus Krisztusban mindez már a miénk (1Korinthus 15,58). Őbenne hozzánk fordult az Úr, akihez pedig odafordult az Úr, az már az Isten színe előtt van, azaz nem tud nem megtérni. Akire ragyog a nap, az nem tud sötétben bujkálni.

-------------------------------------------------------------

--(2) „…az örökséget a leányainknak add…” (4Mózes 36)

Isten még úgy is gondoskodott ügyének folytatásáról, hogy egy akkori, férfi-jogú társadalomban a NŐKET, LEÁNYOKAT IS FELHASZNÁLTA ügyének továbbvitelében. Olvastunk már egy igei igazolást erre, amikor Manassé utódainak nem voltak fiai, ezért megengedhetővé vált az örökösödés leány-ágon (4Mózes 27,1-11). Ez a gondolat folytatódik itt! Nem mi szabjuk meg, okos teológusként, egy-egy Igét kiemelve, hogy Isten kiket használ fel arra, hogy ügyét folytassa, kiteljesítse, révbe vigye. Ezt megnyugtató tudni, mindenkor! Bár rengeteg lényegi feladatunk lenne manapság, a Krisztus ügyét illetően, mégis mindig vannak olyanok, akik az erőket azzal vonják el, hogy a nők szolgálatának teológiai kérdését előhozzák, ezek a viták pedig annyi energiát emésztenek fel, amelyet máshová kellene fektetni. Ha ennek a kérdésnek a helyes értelmezésén múlik hiteles keresztyénségem, akkor sírva fakadok, de hiszem, nem ez a döntő. Hála legyen az Úrnak! Zsidók 5,11-14