·         (1) „…örökké tart szeretete…” (Zsoltárok 106,1-23)

Isten Igéje nem egy „ideális” népet állít elénk, akik mintha kiérdemelték volna, hogy az Úr így bánt velük, és ellenségeiket legyőzve megszabadította őket. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy Isten dicséretre méltó, mert örökké tart szeretete; akkor sem szűnik meg ez az örök, rólunk üdvösségesen döntött szeretet, ha mi hűtlenül elhagytuk az Urat. Ennek igazolásaként hosszan felsorolja a zsoltár Isten népének mindenféle engedetlenségét (7-23). Hűtlen a nép, és hűséges az Isten. Ennek jele, hogy minden mélységben irgalmasan bánt velük (4). Csak leborulhatunk ez előtt az örökkévaló szeretet előtt, amely Jézus Krisztus keresztjénél, és üres sírjánál konkrét és egyértelmű lett a világ számára. Ez a szeretet Isten igaz voltából fakad (3). Ez a szeretet arra hív, hogy leborulva dicsérjük az Urat (1-2), bánjuk meg vétkeinket (6), ne legyünk többé engedetlenek, járjunk az Úr útján (3), és megtapasztaljuk a választottak jólétét (5). Zsidók 13,18-25    346. dicséret

·         -------------------------------------------------------------

·         (37) „Őket pedig kihozta…” (Zsoltárok 105,26-45)

Minden nézőpont kérdése – mondjuk gyakran. Ennek igazsága azonnal kiderül, amint ugyanazt az eseményt képesek vagyunk egymásnak ellentétes szempontokból vizsgálni, magyarázni.* Izráel történetéről is sok nézőpontunk lehet. Itt most az Isten nézőpontját olvassuk, népéről. Ábrahám, Izsák, Jákób, József, Mózes Isten eszközei voltak abban, hogy az Úr csodás tettekkel vezesse népét.** Összegezve: az ellenség elpusztult, „őket pedig kihozta” az Úr (37), mert beteljesítette ígéretét. Isten nézőpontja ez. De aztán ennek a nézőpontnak „tágult” az optikája, Jézus Krisztusban; illetve számunkra lett élesebb az Isten látószöge: hiszen az Úr mindenkire szabadító irgalommal tekint, mert neki minden nemzet között van népe. Ezért aki Krisztusban hisz, az soha nem csak a saját nézőpontjából tekint a világra, hanem mindig a másikéból is, és éppen így lesz krisztusivá. Csak ebbe a szemléletbe fér bele, még az ellenség szeretete is. Éppen ez a szemlélet az, amire éles helyzetben, a saját erőnkből képtelenek vagyunk, és látszólag szabad teret kap a gonosz, de csak látszólag, hiszen a megváltó*** Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére (Filippi 2,11). Zsidók 13,7-17    230. dicséret   * Tanulságos a nagy emberek emlékiratait olvasni, amelyben ugyanarról a történelmi eseményről akár homlokegyenest ellenkező értelmezést olvashatunk, azoktól, akik az adott eseményt átélték, megharcolták.  ** A mai igeszakaszban, Mózes említésével három szempontot olvasunk: az egyiptomiak legyőzését, tíz csapással (24-36), Isten népének szabadulását Egyiptomból (37-41), majd ennek magyarázatát, teológiai megokolását, azért így történt, mert megígérte szabadulásukat az Úr. *** - és nemcsak az üdvösségre, hanem erre a szemléletre is megváltó Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.