ZARÁNDOK UTAMON 

Ahová nézek csupa fény

Kincseknek végtelen sora.

De én e sápadt kincsekért

Még nem sóvárogtam soha.

Imámban nem ezt kérem én,

Nem ezt óhajtom hangtalan

Amíg zarándok utamon

Imbolygó árnyam átsuhan.

Amíg fáradtan ballagok

Csak egyet kérek esdve én,

Ne adjon semmit ez a föld,

Maradjak holtomig szegény, -

De ha egyszer majd úgy kerül,

Hogy e világból elmegyek,

A mennynek  fényes kapuján

Uram, bocsáss be engemet.

            Piován Győző

-------------------------------------------

EGY A SZÜKSÉGES          

Egy a szükséges... amíg élünk

Csak ezt keressük szorgosan;

S ha megtaláltuk, mit se féljünk,

Haladhatunk már biztosan.

Nem földi kincs, amit a rozsda

Megemészthet itt, vagy melyet

Magával vinni más világra

Szegény lelkünknek nem lehet.

Nem dicsőség, nem földi pompa,

Nem fényes hírnév, vagy egyéb:

Hiába gyűjtenéd halomba,

E földdel együtt mind megég.

Egy a szükséges csupán: Jézus!

Őt ragadd meg, Ő kell neked!

Egyetlen út Ő az Atyához,

S mert föltámadt: Ő életed!

                  Csopják Attila

------------------------------------------------

KINCSKERESŐ  

Véleményt kikérni

anyám elé álltam.

Vasat gyűjtenek most

minden iskolában;

bátyám bélyeget gyűjt,

barátom lepkét,

adjon már tanácsot,

hogy én mit gyűjthetnék.

„Megmondom’’ - szólt anyám.

Majd a Bibliáját

a kezébe vette,

„a Máté 6:20-ban

választ találsz benne.

Olvasd csak...’’ S a könyvet

máris kinyitotta,

szavaimat várta,

mikor jutok oda.

Olvastam... s már tudom,

hogy gyűjtésre nekem

anyám által kincset

ajánl hű Mesterem.

Rozsda meg nem marja,

tolvaj el nem viszi,

örökre boldog az,

ki hiszi s megteszi.

Én hiszem, megteszem,

de kevés az erőm,

s mert még kicsiny vagyok,

az Úr a segítőm.

  D. Tímár Klára