Kegyelemből van üdvösségetek

Születtem, éltem, vegetáltam

bukdácsoltam a vakvilágban,

Nem én kerestem, ő talált rám.

Szívem kemény volt, mint a márvány.

Terhelt, nyomasztott bűn és vétek.

Nem fakadt bús szívemből ének.

Akkor Jézus lehajolt hozzám,

letörölte bűnszennyes orcám.

Jóságos szíve megbocsátott.

Vak voltam, ám most újra látok.

Új életem van – kegyelemből.

Kihúzott a sáros veremből.

Egyedül Krisztussal dicsekszem,

mert Isten gyermekévé lettem.

E kincset nincs hol megszerezni.

Azé, aki régi énjét veszti.

Új ember kezd már élni bennem

s tanít az Ige, mit kell tennem.

Az minden vágyam, hogy míg élek,

csak Neki, és csak érte éljek.

   Gerzsenyi Sándor.   

----------------------------------------------------

Jézus kérdi     

Jézusod ma kérdi tőled:

Kész vagy-e szolgálni Őt,

vagy hamisgyöngy után futva

vesztegeted az időt?

Erőddel oly büszkén kérkedsz.

- Jézusodról szólni félsz?

Szégyellve hű Megváltódat,

üdvöt Tőle hogy remélsz?!

Egykor lehull majd az álarc,

mit megtapsol a világ,

Krisztus lángtekintetéből

világosság hull reád.

Emberek kegyét keresve

forgó szélkakas ne légy,

fénye-sója a világnak:

megváltozott személyiség!

 Siklós József (Hozsannázó napok, III. 553.)

---------------------------------------------------------

A Krisztusért kár és szemét A földi kincs, a fény, Őérte tűrök szenvedést, /:Ebben dicsekszem én.:/

2. Élek, de már többé nem én, Mert bennem Krisztus él. Az észnek bár csodás e tény, /:A hitnek üdvöt ér.:/

3. A Bárány értem áldozott, Az átok zord hegyén, Bűnömtől vére megmosott, /:Hogy üdvöt nyerjek én.:/

4. Ha Krisztusé volt életem, És Benne nyugszom el, Testem, bár sír mélyén pihen, /:Majd fényben támad fel.:/

A hit hangjai 27*  (*BGyÉ. 347.)