Az Úr megőriz téged minden bajtól,
megőrzi életedet.
Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és
mindenkor."Zsolt,-
121:7-8
A 121. Zsoltár úgy kezdődik: ’Szemeimet a hegyekre emelem,
onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az
eget és a földet!’
És ha valóban a hegyekre, a magasba emelem szememet,
figyelve, honnan jön a segítség, akkor az Úr megőrzi lelkemet.
Tanulóvezető koromban – hú de rég volt már! – az oktató
hányszor mondta: ’Ne a kocsi orrát nézd! Nézz előre!’ Ha szemeimet a hegyekre
emelem, ha felfelé nézek, nem a mocsokra, ami körülvesz, nem a bántásokra,
akkor – de csakis akkor tudja lelkemet megőrizni az Úr minden gonosztól, rossztól.
Nem azt írja, hogy ’megőrzi testedet’ – hanem a lelkedet. Hány emberrel
találkoztam már beteg testben – tökéletesen ép lélekkel – mert szemüket
szüntelen Istenre emelték. Napi – vagy talán percről perci kapcsolatban voltak
Vele. Sokan mennek át az ellenség támadásain, de győztesen jönnek elő. Lepereg
róluk a mocsok. A gonosz.
Ismeri, tudja az Úr, hogy mikor megyünk ki, és mikor be, mit
teszünk, hol járunk, milyen gondokkal küzdünk – Ő nem szendereg, napi 24 órás
védelmet tart felettünk. Örökre a barátunk szeretne lenni. Akkor mégis miért ér
néha baj, bánat, rossz? Valószínű azért, mert kiléptünk a védelmet nyújtó
esernyő alól. Vagyis – levettük szemünket a ’hegyekről’.
Az, hogy ’mostantól fogva’ – azt jelenti, hogy ma
elkezdheted szemeidet a hegyekre emelni. És mostantól fogva – egész életeden át
élvezheted Isten őrző-védő szolgálatát. Csupán figyelned kell Rá!
Isten adja, hogy mostantól fogva mindörökké megtapasztald,
milyen jó Hozzád az Úr!
Legyen szép napod!
--------------------------------------------------------
82
Az Úr szeret, Ő jár veled Földön s tenger vizén,
Mint napvilág, Úgy süt reád Arcáról égi fény.
2. Az Úr megáld, Vigyáz reád,
Bármerre visz utad,
És szüntelen, Nap éjjelen Békét s nyugalmat ad.
3. Az Úr vezet Fogván kezed, A jobb
hazába át,
Veled marad, Győzelmet ad S
áldását ontja rád.
-----------------------------------------------
83
Az Úr vezet, mily szent tudat, Ez ad nekem reményt, vigaszt.
Ott van velem, bárhol legyek, És
jobbja őriz engemet.
Refrén:
Híven vezet és bíztatón, Minden helyen, minden napon,
Mint tanítvány Őt követem, Az Úr vezet hűségesen.
2. Hideg ködön, zord éjjelen,
Kedves, szép nyári kerteken,
Vad tengeren, zöld rét felett Isten keze visz engemet. Refr.
3. Ó, fogd erősen karomat, Hogy
Téged el ne hagyjalak!
Hadd mondjam, bár a szélvész dúl: „Csak bátorság, vezet az
Úr!” Refr.
4. Ha munkám itt végére jár,
És Krisztus által győztem már,
Halálon át erős kezed A mennybe
engem fölvezet. Refr.
---------------------------------------------------------
354
Jézus híven vezet engem; Lelkem mit kívánhatsz még?
Mért nem bízol
kegyelmében? Nála kész a segítség!
Békét, nyugtot nyer
a lelkem, Hogyha Jézust követi,
Súlyos, kínzó
szenvedésem, Egyedül Ő enyhíti!
Súlyos, kínzó szenvedésem, Egyedül Ő enyhíti!
2. Jézus híven vezet engem; Segít bajban, szükségben.
Sötét völgyön átvezérel, Táplál életkenyérrel.
Hogyha megremeg a
léptem, Szomjas lelkem eleped,
Kősziklából fakaszt
nékem Éltet adó friss vizet.
Kősziklából fakaszt nékem Éltet adó friss vizet.
3. Jézus híven vezet engem; Ó mily nagy e kegyelem!
Atyám égi
otthonában Helyet készített nekem.
Majd ha mennybe
száll a lelkem, Fönn az égi trón előtt
Örök hálával
dicsérem, Hűségéért áldom Őt.
Örök hálával dicsérem, Hűségéért
áldom Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése