Mécs László:- Lelkem, boldog élettel készülj a halálra!

A boldogságban hinni kell! Ó hinni jó!
Ki ismeri a pókok millió, meg millió
kis műhelyét, hol a hírhedt apró ragadozó
hálót sző a rejtekhelyen?

Van ennél finomabb selyem!

Ki tudja, hol csinálja mind

a lepke és szitakötő a szárnyát s rajta azt a színt,
amely esendő, percnyi és puha?

Van ennél színesebb ruha!

Ki tudja, hol születnek a mesék?
A Hófehérke menyegzői köntösét
nem gáncsolná el semmi vizsga-próba
és belefér egy csöppnyi mogyoróba.

Van százszor vékonyabb köntös már azóta!

Nem gyári áru: semmiféle boltba
nem kapható! Ki menyegzőbe készül,
(és minden ember boldogságra termett!)
magának kell megszőnie a selymet
türelmesen, titokban és vitézül!

A boldogságban hinni kell! Ó hinni jó!

Ki ismeri a lelkek millió, meg millió

kis műhelyét? hol egy nagy boldogság-illúzió

szövögeti, színezgeti

(ó milyen könnyű ez neki!)

imák, jótettek gondolatnál finomabb

s kegyelmi kender-kivonat

különleges szálából szőttesét,

a szent vágyakból nőtt mesét:

a lélekre külön-szabott

menyegzői ruhadarabot.

Sok lelken a köntös szakad,
mert Sátántól kér szálakat
a boldogsága szőtteséhez;
foga vacog és didereg,
kikezdik bánatok, derek,
csömörök, könnye meg pereg.

Sok lélek folyton vádat érez,
mert tüske tépi újra s újra
s bűnbánat barlangjába bújva
csak foltozgatja, igazítja,
kimegy, bűn-bokron elszakítja,
dolgozni kezd újból egészen
s halálos ágyán lesz csak készen!

A nagy művész egyszerre kész,
mint Szent Ferenc vagy Kis Teréz,
vagy Imre. A keresztre néz:
az Ő receptjét leste meg!
Ki testén ily ruhát viszen:
keresztjén rózsák feslenek,
átmegy fagyon, tűzön, vizén,
a bánatnak jó éjt izen,
viperaszájba dugja ujját
s az furulyává válik s fújják
kis angyalok az alleluját.

Lelkem vigyázz, hogy ne legyen hiba
s ne légy a léha lepkének alatta,
mely szárnyat gyárt, nehogy hernyó-alakba
kerüljön föl az illat-lagziba!

Lelkem vigyázz, ne légy hanyag!
A Semmibe, vagyis az ős kristallizációs anyag
nagy Semmijébe dobta a Legyent
az Ur s a mindenség minden formája megjelent!

Lelkem vigyázz, ne légy hanyag,
benned van a szépség-anyag:
belé ha Legyen-szód esett,
megszőheted a szőttesed!

Légy lagzi-készen, hátha hívnak:
az álom-, illat-
kapuk a mennyen egyre nyílnak,
a bús komornyik, a Halál
valakit mindig invitál
és boldog, kit készen talál!

------------------------------------------------

TÚL E VILÁGON . 

Túl e világon, egy áldott reggel,

Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,

A földi küzdés örömre válik

Túl e világon, túl mindenen.

Túl e világon ragyog az égbolt,

Nincs viharfelhő, nincs felelem.

Vígság az élet és ott az élet,

Túl e világon, ó, végtelen.

Túl e világon majd viszontlátom

Sok-sok szerettem s érezhetem,

Örök hazámba’ ím igazába’

Búcsú és válás már nem leszen.

Virgil P. Brock ford.: Somogyi Géza

---------------------------------------------

Ó, NEM HALÁL AZ...

Ó, nem halál az, nem, nem,

Az Úrhoz menni föl,

E bús földről kiszállni,

S ott fönn otthont találni,

Hol csillag tündököl.

Ó, nem halál az, nem, nem,

A menny polgáraként

Édes békében élve,

Jajtól, bajtól se félve,

Élvezni fönn a fényt.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Ha Krisztusom fogad,

Ülvén királyi széken,

S kegyelmét osztja nékem:

,,Jöjj s lásd meg arcomat!’’

Ó, nem halál az, nem, nem,

Amerre ő halad,

nyomában járni-kelni,

Kies mezőkre lelni,

Az élet-fák alatt.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Koronás fővel ott,

Az égi fény-körökbe

Őt áldnunk mindörökre,

Ki bűnből megmosott.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Világnak Üdve, Te,

Ha árad bőven s mindig,

Nem csak cseppekben, mint itt,

Kegyelmed tengere!

Malan Cézár-ford.: Vargha Tamás