Isten fiai.

Mert,ha test szerint éltek, meghaltok: de ha a test cselekedeteit a Lélekkel (Szellemmel) megöldöklitek éltek.
Mert akiket Isten Lelke (Szelleme) vezérel, azok Istennek fiai. Róma. 8:13,14,

Ha árvák volnánk nem kaphatnánk meg a Szent Szellemet, de fiak vagyunk, ez az ígéret a mienk.
Emlékezzünk csak vissza amikor a frissen kapott Szent Szellemmel betöltekeztek az apostolok, (ApCsel-ben, ) micsoda erőt kaptak, az Úr erejét. Úgy tudtak beszélni ezek a tanulatlan emberek mint a tehetséges és tanult ügyvédek. Isten személyesen tett mellettük bizonyságot, jelek és csodák követték őket. Meggyőző erő szólt a szájukon keresztül amit az emberek ittak, elhitték.
Isten karizmája tette alkalmassá őket erre a feladatra.  Jézus tudta, hogy a világ ki tágul, most hatvanszor annyi ember él a földön, de lehet, hogy több is, mint Jézus idejében.
Feladatunk tehát, hogy az emberek figyelmét Jézusra irányítsuk, és az evangéliumot hirdessük.
Higgyünk abban amit hirdetünk és cselekedjük is meg.

---

Egy kulcsfontosságú kijelentést tett Jézus, nekünk.

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Lukács 12:32,

Az biztos, hogy mink örökbe fogadott gyermekek vagyunk, Jézus pedig a forrás, az örök , az egyszülött.
De mégis nekünk adatott az ígéret. Örököljük Isten országát, tokkal vonóval, mindenestül.
Mi a forrástól amit kapunk, mint a csatornák, vagy folyómedrek tovább adjuk. Kérdés, hogy kérik-e, vágyják-e.
Amit Jézus megígért; a Szent Szellem. Bennünk lakozik. Ő a Paraklétosz*, a vigasztaló, a tanácsadó.
Ahogy mondta:  "Nem hagylak titeket árvákul." János 14:18, 

*Paraklétosz (gör.): ügyvéd, szószóló, védő. Ellentéte a vádló, a →Sátán. - Az ÚSz-ben: Jézus Krisztus (vö. Jn 14,16), aki föltámadása után is „szót emel értünk” (1Jn 2,1); és a Szentlélek, akit Jézus maga helyett küld, az Ő nevében vezeti az Egyh-at (Jn 14,26; 15,26; 16,7), és közbenjár értünk (Róm 8,26). (Magyar Katolikus Lexikon)

---

Az Ószövetségben a csodák csak Isten különleges történelmi meglátogatása eredményeként jelentek meg. Isten szuverén akarata szerint.
Az Új szövetségben viszont teljesen normálisak voltak. Jézus ezekkel a mondatokkal küldte el tanítványait.
"Valamely  városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek amit elétek tesznek. Gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nekik:
Elközelített hozzátok az Isten országa". LK 10:8,9,
A tanítványokra is igaz az elfogadás, mert hit nélkül mi sem tudunk mit tenni. A nagy egyéniségek, mint Dávid, Eszter, Ezsdrás, Nehémiás, de a többiek sem éltek át csodákat, átéléseket. Egyedül az Igében tudtak bízni. Nem érzékelték a Szentlélek mozgását. Amik Egyiptomban történtek azok ugyan csodák voltak de inkább ítéletnek mondanám. Jézus születése egy áldás volt és ahogy legyőzte az emberiségért a gonoszt, attól fogva az  Isten országának ereje a jóságban és az irgalomban nyilvánul meg. Többé nem ítélet alatt vagyunk ,hanem a kegyelem alatt.
Jézus jósága és kegyelme folyamatosan megnyilvánult, szeretetben, gyógyulásokban, szabadulásokban.  Jézus figyelmeztette tanítványait. "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek."   Jn. 15:5,
 Mivel Ő elment az Atyához, de elküldte a megígért segítőt, Aki itt van velünk,  az az  Ő Szelleme. Dicsőség és hála.