Vallomás . Zsolt 32:5,- Vétkemet bevallom néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela Szereti az irgalmasságot és ítéletet; * az Úr irgalmával tele a föld. ** 

Ma itt az ősz. S te újra nyílsz szívemben,  te húsvét-szülte tavaszi csoda,

bár hervadtál, míg elsuhant felettem  a nyári álmok végtelen sora.

Uram, tudod, hogy mennyire szerettem bűnök csalóka, vibráló tüzét;

közel Hozzád, de mégis elveszetten,  hamis gyöngyökből fűztem rút fűzért.

Lélektelen kövekből építettem  oltárt magamnak, s bálványszobrokat.

Színes palástba bújt csaló szívemben álarc mögé sok bűnös gondolat.

Csodád felől, ó, hányszor ölt a kétség,  csak azt becsülve, mit a test szeret,

de most lettél azóta nekem érték,  örök tavasz mulandó ősz felett.

Ma itt az ősz. Lassan lehull a lomb már, lehull szívemről a titok-palást,

s míg újra szól az örök drága zsoltár, Uram, fogadd e fájó vallomást.

   Balogh Miklós   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

---------------------------------------

Tanít az ősz. 

Testvéreim! Nyarunk elillant,

mint szélben száll a pára…

Jön, lépeget felénk az Ősz

komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról

lehull a lomb maholnap.

Marad gyümölcs a fánkon?

Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk

veszendő és molyette?

Az Ősz – ha kéri, nem lesz

igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak

pecsétje ég szívünkben…

Hogy állunk ősz elébe?

Remegve vagy derűsen?

    Gerzsenyi  Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)