ELMÉLKEDÉS.    

Néztetek-e néha az ég fele fel,

Láttatok-e szállni fellegeket el?

- Úgy szállnak az évek, úgy száll az idő,

Elröppen az élet s vissza soh’se jő.

Elröppen a felhő, elviszi a szél,

Űzi, hajtja, tépi, akárhova tér.

Űz és hajt a sorsod s bárki fia légy,

Meggyötör az élet, akárhova mégy.

Láttatok-e néha nagy fellegeket,

Láttatok-e könnyen, kisírt szemeket?

- Gondterhes az élet, szenvedés a lét,

Szenvedésben leljük az öröm jelét.

Csúf, kormos a felhő, s mégis szép a hó;

Fájdalmas az élet, s élni mégis jó.

Kisírja a felhő fehér könnyeit,

Kisírja az ember drága gyöngyeit.

Láttátok-e néha, mily örömben ég

Villámok után a szivárványos ég?

- Az élet öröme szivárvány csupán,

Fényjáték a súlyos küzdelem után,

Lehullnak a felhők, bármilyen nagyok,

S hulló cseppjeikben szivárvány ragyog.

- Könnyeinkben élnek az örömeink,

Szenvedéseinkben a gyönyöreink.

Lehullnak a cseppek... s új élet terem.

Virág nyílik minden száraz földteren.

Szétporlik e létünk, sírunkba jutunk,

De a síron át is felvezet utunk!

                                   Mike Károly