ŐSZI DAL.  

   Köd borong, száll a daru Zúgva fenn az égen;

Száll s meleg hazát keres Déli messzeségen;

Néki ott virít a hon, Hol nincs tél az ormokon.

           

   Sárga a virágbokor, A lomb hervadó;

Amit látsz, ó, föld fia, Hamvatag, mulandó.

Gyarló létből a kebel Jobb hazába esdekel.

   Szív, beteg szív, itt az Ősz; lombjaid lehulltak,

S többé földileg neked Ők ki nem virulnak:

De ne szálljon bú reád: Lelsz te is majd más hazát

            Bajza József

-------------------------------------------

VÁNDORMADARAK.  

A nyárszagú fészkek vonzása kiégett,

Húzza már az éket a vonuló csapat;

Növekedő árnyak, erősödő szárnyak,

s indulnak a bátrak a hűlő ég alatt.

Nem néznek már hátra a hazai tájra,

Ösztön őskorbácsa űzi-hajtja őket

Át a nagyvilágon, túl az óceánon,

Ahol héthatáron sem látják a földet...

Ki tudja, ki érti, útjukat ki méri?

Oltalmát mi kéri az égi erőnek?

És még mi van hátra? De a kapu tárva,

s a fészek a nyárra visszavárja őket!

        Lukátsi Vilma

---------------------------------------------