„… József megnyitotta az összes magtárakat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak…” (1Mózes 41:56)

A bővölködők. Isten arra használta Józsefet, hogy népeket tápláljon az egész világra kiható éhínség idején. Amikor a fáraó álmát tanácsadói nem tudták megfejteni, József megmagyarázta azt. Sőt, tanácsot is adott a fáraónak, egy olyan tervet, ami nem csupán Egyiptomot tudta ellátni élelemmel a hét szűk esztendőben, de a környező országoknak is adtak el élelmet, és ezáltal a fáraó a válság után még gazdagabb lett. Ha Istent szolgálod, ő tud információt adni a jövőről. Nem csupán a túléléshez ad bölcsességet, hanem azt is megadja, hogy válság idején is jól boldogulj. Ilyen kapcsolatot azonban nem lehet egyik napról a másikra felépíteni Istennel! József útja is hosszú volt Egyiptom kormányzói székéig, tele késedelmekkel, kerülőkkel és csüggedéssel. Saját családja elárulta, gazdájának felesége megkísértette és megrágalmazta, ártatlanul bebörtönözték, évekig várt azon tűnődve, vajon mikor fogja Isten beteljesíteni ígéretét, mikor teszi őt vezetővé. Istenben azonban sohasem kételkedett. Neked sem szabad! Ha Isten egy volt elítéltet Egyiptom kormányzójává tud tenni, akkor semmilyen akadály, semmilyen ellenség sem tudja visszatartani attól, hogy beteljesítse neked tett ígéretét.
Tehát, ha „gyűjtögető” vagy, gondold végig életedet, és tedd Istent az első helyre pénzügyeidben! Ha „tartalékoló” vagy, ne félj adni, és Isten viszonozni fogja. Ha „felajánló” vagy, tedd Isten kezébe, amid van, és figyeld, hogyan sokszorozza meg! Ha „bővölködő” vagy, és jószívűen segíteni akarsz betölteni a szenvedő világ szükségeit, semmilyen ellenség meg nem állíthat.

 "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Írja Pál a Filippibeliekhez írt levelében. Bátorító, reménytadó szavak ezek, és olyan sokszor megerősítettek engem az eddigi harcaimban!  Most mégis nehéz olvasni őket, mert mintha légiesen könnyűvé, megfoghatatlanul távoliakká váltak volna idő közben. Az agyam érti a szavakat, de a szívem nem tud velük együtt mozdulni, mert leragadt valami nyúlós, ragacsos ingoványban. 
Milyen könnyű is szeretettel gondolni, mindent odaígérni Istennek, amíg jól megy a sorunk! És milyen nehéz hinni a szavában akkor, amikor elhasaltunk éppen valamiben! Mert ilyenkor rögtön előtör belőlünk az ó-ember hitetlensége: "Isten szeret?  Majd hiszem, ha látom!!"  De általában ilyenkor pont nem látszik semmi sem azon a bizonyos ragacsos ingoványon kívül.
Most leginkább én is magamnak írom ezeket a szavakat, hogy emeljem fel a fejem  magam is, és ne merüljek el a reménytelenség szürkeségébe, meg a hitetlenség konokságába, hanem igenis most mutassam meg, hogy hiszek Istenben, az én Uramban, akkor is, amikor a lábam éppen az iszapba süllyed. Mikor válik nyilvánvalóvá a hitem, ha nem éppen most??  Tartsak ki, és ne mástól várjak szabadítást, csakis egyedül Tőle! Legyen erőm a Krisztusban!