Őszi himnusz .

Levélzörej,

Szélsuttogás,

Csendes este,

Vad villámlás,

Távozó madarak éneke,

Apró bogarak esti zenéje,

Régi sziklák komor tekintete,

Esőcseppek egyhangú pergése,

Uram, Téged dicsér.

Szeretnék egybeforrni

a körülvevő élő világgal,

Hálát adni, Téged dicsérni

most egy halk imával,

és életemmel.

Szeretném megköszönni a madarakkal,

A fészket, hol Rólad tanítottak,

A napsugárt, a csillagot,

Az éjszakát, mely megtanított hinni,

A vihart, mely megtanított repülni.

Szeretném megköszönni a levelekkel,

A szelet, mely énekre kelt,

A földet, mely táplált,

A gazdát, mely plántált.

Most, mint ember, a teremtés koronája,

Köszönöm, hogy bűnös lelkem,

mely Előtted oly drága

Nem hagytad elveszni, hanem

utat mutattál Hozzád.

- És köszönöm, hogy adtál fényt,

mely a sötétben világítja ez ösvényt.

Én múló por vagyok, s mint a csillag,

a fényedet sugározhatom csak.

Így körülötted futva pályám,

nem a halál vár rám,

hanem a boldog örökélet,

hol angyalokkal dicsőítlek téged. -

A mennyben el nem halkul hálám.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)