A TEMPLOM    

Kevesen járnak már a templomokba,

s az ifjúság teljesen elmaradt.

Tűnt korszakot idéznek várva vissza

üres padok s még üresebb szavak.

Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?

Valami bennem azt súgja: soha!

S áldott igent harangoz rá az Ige:

hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“

Igen, igen... Így adta, így kívánja

Urunk, a Jézus, ki feltámadott.

S befogadják a templomot a gyárak,

a földek, műhelyek s az otthonok.

Ahol mi élünk, ott lehet a templom,

ahol mi járunk, békesség lehet.

Jöhetnek hozzánk bűnnel, gyötrelemmel

a szabadulni vágyó emberek.

Mert életünkben már úrrá lett Jézus,

és hatalommá lett a kegyelem.

Ahol mi élünk, ott lehet a templom!

Urunk, segíts meg, add, hogy így legyen!

   Füle Lajos

---

HA NEM TESZEK  SEMMIT SEM...  

Most nem sietek,

most nem rohanok,

most nem tervezek,

most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,

most elpihenek

békén, szabadon,

mint gyenge gyermek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény,

és ölel a csend,

és árad belém,

és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,

másoknak terem,

érik csendesen

erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

                  Túrmezei Erzsébet

A SZÁZADIK ZSOLTÁR       

Ujjongjatok, földi népek,

A mennyország Istenének,

Szolgáljátok vidám dallal,

Boldogsággal, diadallal.

Ő az, aki megalkotott,

Megsegített, meghallgatott. -

Mi vagyunk a kedves nyája,

Kiknek a föld a tanyája.

A kapuin menjetek be,

Hála égjen szívetekbe’,

Köszönjétek meg a kegyét,

És áldjátok dicső nevét.

Mert nagy az Ő kegyessége,

Száll nemzetről nemzetségre,

Hűséges és véghetetlen

Irgalomban, szeretetben.

            Ismeretlen szerző

            ford.: Bókay János