A csend hallgatása közben  

A csend hallgatása közben
gondolat-erdő burjánzik körben.
Ártatlan hajtásként,
méla-bóbisgatón
kibuggyan egy-egy gondolatom
aztán hirtelen indába szökkenő
tövislábakkal kúszó-tépdesőn
belém hasít.
S pillanat alatt
csak amúgy szelídül,
mint por a bútorra, úgy elül.
Tépett,
most simogat.
Fájt,
S kimondanám, hogy enyhet ad –
de kígyózón kapaszkodik
a lelkemig.
Kiáltok emberért,
de ember nincs sehol.
Sikoltok Istenért
és Isten átkarol. 2006 április 28

-----------------------------------------------

Szeretek beszélni az emberekkel  

Szeretek az emberekkel beszélni!
Ez alig néhány betűvel több, mint élni,
Csodaszép szavakkal
lélektől-lélelkig
hídra lépni.
Én úgy szeretek az emberekkel beszélni!
S mikor a szavak mögött ott van
az Erőd
elszáll a bánat, felszáll a köd
napfény ragyog a híd fölött.
Uram, én úgy szeretek mindenkivel beszélni!
Te vagy a szavakban a találkozás
a lét derűs perce az,
amikor Benned két magány
Szavakra talál. 2006 május 1

--------------------------------------------------

 Hiszek az Istenben 

Hiszek az Istenben
mert láttam Őt,
elvonult a hátam mögött
egy fuvallatban
csendben, halkan.
Hiszek az Istenben
mert hallom Őt
szólni eleven betűk között
 s a betűk közül a tűz
a lelkembe költözött.
Hiszek az Istenben
mert nézem Őt
átnyúlni
hitvány életemért
az évezredek fölött.
Hiszek az Istenben.2006 május 5

----------------------------------------------

Barátságról.
Egyedül állok én, a világ közepén...
A sikerhez vezető úton, rend szerint megbotlom.

Ki segít fel engem, ha egyszer elesem?

A legjobb barát, ki segítő kezet ád.
Elkísér utamon, mikor szomorkodom.

Ha nincs erőm lábra állni, eszében sincs sajnálni.
Megfogja két kezem, s elüldögél velem.

Egyedül állok én, a világ közepén?
Én csak hallgatok... Te tudod, mit akarok...

Van, ami e világban múlandó, a barátságunk örökké tartó...