BOKOR KATALIN: SZERETET.
Erősebb, mint a halál,
Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat,
Mit a felkelő nap semmibe űz.
Szeress: és felüdülsz
Mint a harmattal öntözött virág,
Virulsz, mint pompás tavasz-ölén,
Rügybezökkent, ébredő faág…
Szeress: és szíved szennymocsara,
Kristálytiszta folyóvá válik,
A mélységben felsír,
Magasba vágyik.
Szeress: és körülötted szépül minden, minden
Kizöldülnek a tarlottszínű mezők,
Friss erőt áraszt a a lüktető élet,
Visszafordulnak a sír felé menők.
Szeress: a szeretet minden, minden.
Legnagyobb hatalom égen és földön,
Uralkodik a menny remekelt csodáin,
S a pusztuló, földi sírgöröngyön
Sziklát zúz! Gátakat rombol!
Mint aranyfolyó hömpölyög tova.
Nincs mi visszatartsa, nincsen akadálya,
Ha megnyílt, meleg, vágyódó szív várja.
Erősebb, mint a halál,
Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat,
Mit a felkelő nap semmibe űz.
Beoson kunyhóba, palotába-
Útja a mindenhová elvezet,
Ő sohasem kér, mindig csak ad,
Ő , ha bántják, akkor is szeret.
Keresd: a szeretet minden, minden,
A szeretet az áldott nagy ISTEN!!!

-------------------------------------------------------

- Isten szeret, örökké tartó szeretettel

Jeremiás 31,3.

"Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat."

Forrás

Eszmélkedések - Lélekerősítő levelek 90.

- A tenyerébe vésett

 Ézsaiás 42,16.

" A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom."

  
- Átsegít minden viharon

 Márk 4,35-41.

 "Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is voltak vele.  Akkor nagy szélvihar támad, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?  És felkelvén megdorgálta a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.  És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? . És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?"

------------------------------------------------------