Gyanta-

Se múlt, se jövő, se jelen,
Se harc, se végzet:
A csöppnyi részt sem ismerem,
Hát az egészet!
Már bújhat tőlem a titok,
Nem loholok, nem kutatok,
Csak nézek.

Már elpihen a gondolat .
Unalmas érverése.
Kék mámorával átitat
A Végtelen vad-íze.
S úgy gyűlik bennem az áhítat,
Mint a fenyőfa-háncs alatt  A gyanta méze.
---------------------------------------

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."   /Hemingway

            "A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben felismerhetjük lelkünk valós eredetét."

/Tolsztoj/

"...az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.
/Victor Hugo/

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”
/Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8./

------------------------------------------------------------

Vallomás!

Népi költő vagyok, népünk munkás fia, olvasókönyvem rég, az írott Biblia.
Verseimet én nem, tudósoknak írtam, munkásoknak, kikkel dolgoztam és sírtam.

Egyszerű embernek, egyszerű szavával, de, aki nem úszott sohasem, az árral.
Ki üdvösség útját, ifjon megismerte, bár próbák vihara tépte, eső verte.

Megtérésem óta, Jézusról éneklek, gyermeknek, ifjúnak, idős embereknek.
Gondoljanak arra, életük itt véges, jaj, ha keserű lesz az, a mi ma édes?

Előbb - utóbb eljön, az utolsó óra, itt hagyjuk test-ruhánk, égi hívó szóra!
Vagy fény, vagy sötétség, örök hona készen, döntésünkön múlik, mienk melyik lészen.

Csak addig dönthetünk, míg e földön élünk, fényben, vagy sötétben lesz-e örökségünk.
Égi Atyám, versben, imádságban kérem, jusson fény-honába, próbált magyar népem!

Pecznyík Pál Celldömölk 2009. XII. 28.

--------------------------------------------------

Isten meddig tűri még!

Az abortusz gyilkos fegyver, melyet népünk rejteget,
megöli még csírájában, a megfogant gyermeket!
Hangtalanul vádol minket, a sok embrió halott,
mivel elvetélés miatt, élni: esélyt sem kapott.
Titokban a magzatölés, büntetlen kap zöld utat,
és ez által szomorítjuk, minket szerető Urat!
Ezért van a nemzetfogyás, népünk: egyre kevesebb.
E szomorú helyzet ellen, harcunk, mért nem hevesebb?
Ha valaki feljegyezné,  abortuszok számsorát,
kiderülne, hogy hány anya, ölte meg, kis magzatát!
Isten a Szent, igazságos, e bűnt, meddig tűri még?
Ám ha egy nap, ítélni fog, gyilkosokra vár a vég!
Borzalmas lesz az ítélet!  Attól szív is megremeg,
öröktűz tavába hull az, ki magzatát ölte meg!

Pecznyík Pál Celldömölk 2007. IX. 30.