Még mindig van remény.

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”

Pál levele a filippiekhez 4:19

Hosszú idők óta vársz rá, és hinni szeretnél abban, hogy lehetséges. Hogy te is megkaphatod, átélheted, megtapasztalhatod. Hogy Ő neked is megadja. Hetek, hónapok, évek pörögnek egymás után, és te még mindig vársz. Bár a lelkesedés alábbhagyott, a hit meggyengült, és úgy érzed, a remény is becsapott, de még kapaszkodsz. Talán görcsösen, néha akaratosan, néha pedig csak az emberi küzdeni akarással, amikor már minden eddigi esély visszavonulót fúj. 

De kezedet még mindig imára kulcsolod napközben, vagy csak ajkad sarkából röppen fel egy halk fohász az Ég felé. Aztán esténként, amikor elhalkul körülötted minden és mindenki, némán feltör belőled a vágy. Néha könnyek teszik keserűen sóssá a kérést, néha az értetlenség és a dobozba zárt látótér dühöt csal ki belőled, és repkednek a miértek, az „ez nem igazságos”-ok, és a „nem értelek” mondatok. Talánynak, megfejthetetlen rejtvénynek érzed Istent, a válaszát, ami nem akkor jön, amikor te szeretnéd, ami úgy látszik, nem is jön, vagy csak túl hosszan várat magára. Míg végül elfáradsz, és engedve az álom unszolásának, felfüggeszted a harcot másnapig, várva, mikor arat végleg győzelmet hited felett az idő és fásultság. 

Ma Isten üzenete neked szól: Ő cselekszik. Nem abban a tempóban, amiben szeretnéd, és talán nem is úgy, ahogy szeretnéd. De Ő nem szűnt meg létezni, és már eltervezte, hogyan tesz pontot a kérdőjeled végére. Már megvan nála, miként is fogja betölteni vágyadat.                Csak tarts ki, és meglátod! Tudom, nem egyszerű várni, és ordít benned a tehetetlenség, de bízz Istenben! Ő válaszol, Ő gondot visel rád. Mert még mindig van remény! 

----------------------------------------------------

Krisztus szabaddá tesz .

„Ha megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János evangéliuma 8:32

1772. december végén, Londontól 60 mérföldre, egy 47 éves volt rabszolgahajó tulajdonos újévi prédikációjára készült. Egy éneket szeretett volna írni.   Olyan éneket, ami megszólítja az egyszerű embereket. 

Igehirdetésének alapigéjéül Dávid visszaemlékezését választotta: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (Krónikák első könyve 17:16) Dávid kérdését magára vonatkoztatva, visszatekintett életére, arra, hogyan is vezette őt Isten. 

Édesanyja istenfélelemre nevelte, de betegség miatt korán elvesztette. Apja új családjában pedig nem figyeltek rá. Ragszolga-szállító hajók legénységéhez csatlakozott, és Afrika partjaihoz hajózott rakomány szerzés céljából. Ott egy alkalommal ő maga is rabszolgasorsra került. Szabadulása után azonban nagyon mélyre süllyedt. Próbált visszatérni Istenhez, ahhoz a hithez, amire édesanyja nevelte, de kudarcot vallott. Isten azonban nem hagyta magára.

1748. március 21-én éjjel, a 21 éves Johnt vihar és sikoltozások ébresztették föl.  A hatalmas hajót, melyen dolgozott az elsüllyedés fenyegette. John Newton felmászott a fedélzetre, kezébe vette a kormánykereket, és az addig átkozódó, istenkáromló száj hirtelen imádkozni kezdett. 11 órán át könyörgött, míg végül a vihar elcsendesedett és imája meghallgatásra talált.

Az az éjszaka mérföldkő volt. Egy új úton indult el. A megtérés útján. Bár káromkodás attól a naptól nem hagyta el száját, és elkezdte a Bibliát olvasni, élete nem változott meg azonnal. Hosszú évekre volt szükség ahhoz, hogy új emberré váljon. Isten megszabadította régi, nyomorult életéből és szabaddá tette. 

Visszatekintve életére, belátta, hogy ő, a rabszolga kereskedő volt igazán rab, a bűn rabja, de Isten kiszabadította ebből a rabságból és szabaddá tette. John Newton nem szűnt meg erről az embereknek beszélni. Megtérése nem csak az ő szabadságát jelentette, hanem sok más emberét is, hiszen az ő története és az általa leírt rabszolgatartással kapcsolatos élmények, gondolatok segítették William Wilberforce angol politikust a rabszolga felszabadítással kapcsolatos harcban.

 John Newton megismerte az Igazságot, megismerte Jézust, és ez szabaddá tette, de nem csak őt, hanem tömegeket tett azzá.

Mi is rabszolgák vagyunk. A bűn rabszolgái. Lehet, hogy az irigység tart fogva,  a pletyka, a harag vagy a kívánság. Vagy lehet, hogy egy függőség rabja vagy. Bármi is legyen, Isten megismerése szabaddá tehet.

1772. december végén, Londontól 60 mérföldre egy 47 éves, volt rabszolgahajó-tulajdonos éneket írt arról a FELFOGHATATLAN KEGYELEMről (Amazing Grace), ami kihozta őt a rabságból.