---------------------------------------------------------------------
János
I. levele 3:23
Ez
pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak
nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.
Egy
fiatal nő ezt a levelet írta édesanyjának:
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, láttalak, amint első
rajzocskámat felragasztottad a hűtőszekrényre. Így adtál kedvet nekem ahhoz,
hogy kifessem a házunkat.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, láttalak, amint enni adtál egy
kóbor macskának. Így értettem meg, hogy szép dolog az állatokról gondoskodni.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, láttalak, amint sütötted nekem
a szülinapi tortát. Így értettem meg, hogy kicsiny dolgok mennyire különlegesek
lehetnek.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, hallottalak, amint imádkoztál.
Így kezdtem hinni annak az Istennek a létezésében, aki mindig megszólítható.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, éreztem, amikor adtál nekem egy
jóéjtpuszit. Így értettem meg, mennyire szeretsz engem.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, láttam könnyeidet végigfolyni
arcodon. Így tanultam meg, hogy amikor a dolgok rosszul mennek, néha a sírás
jót tesz.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, láttalak mosolyogni. Így adtál
kedvet ahhoz, hogy hozzád hasonlóan kedves legyek én is.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, láttam, amint értem aggódsz.
Így segítettél abban, hogy önmagammá válhassak.
Amikor
azt gondoltad, hogy talán nem is veszlek észre, én csak néztelek, és meg
akartam neked köszönni mindazt, amit értem tettél. Akkor, amikor azt gondoltad,
hogy talán már nem is veszlek észre…Bruno Ferrero nyomán
-------------------------------------------------
Lukács
11:4/a
És
bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is
megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok.
Szörnyű
fegyver
Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.
--------------------------------------
Lukács
15:1-7
Közelgetnek
vala pedig ő hozzá a vámszedők és bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
És
zúgolódának a farizeusok és írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és
velük együtt eszik.
Ő
pedig ezt a példázatot beszél nékik, mondván:
Melyik
ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem
hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után,
mígnem megtalálja azt?
És
ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
És
haza menvén egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én
velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala.
Mondom
néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogy
nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
„Isten
nem véletlenül nevez bennünket a juhainak. A juhok magatartása sok tekintetben
hasonló az emberekéhez… Mélységesen fontosak az olyan hasonlatosságok, mint a
nyájösztön, a szorongás és félénkség, a csökönyösség és ostobaság, valamint
rossz szokásaink: mindez megvan az emberben és a juhokban egyaránt. Mindezen
kedvezőtlen jellemvonások ellenére Krisztus kiválaszt bennünket, megvásárol,
nevünkön szólít, tulajdonává tesz, örömét találja a rólunk való
gondoskodásban.„
(Phillip
Keller, egy juhpásztor
„.
A példázatban a pásztor kimegy, hogy megkeressen egyetlen juhot, egyet, amely a
legkisebb mennyiség. Ha csak egyetlen elveszett lélek lett volna, Krisztus
meghalt volna azért az egyért is.
A
nyájtól elkószált juh a leggyámoltalanabb teremtmény. A pásztornak kell
megkeresnie, különben nem talál vissza a nyájhoz. Ez arra a lélekre is
érvényes, aki eltávolodott Istentől. Olyan gyámoltalan, mint az elveszett juh.
Ha a szerető Isten nem siet segítségére, nem talál vissza hozzá. (E.G.White:Krisztus példázatai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése