Jézus megmosta a tanítványok lábát

„Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.” (János evangéliuma 13:3-5)

Azt mesélik, Mátyás király sokszor levetette cifra fejedelmi ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy úgy járva az országot megnézze, hogy s mint mennek a dolgok. Ha ráesteledett, szegény embereknél kért szállást éjszakára, akik jó szívvel vendégül látták a vándort. Nem szégyellt együtt enni a szegény juhásszal, vagy a földművessel. Aztán adandó alkalommal föltárta kilétét, és busásan megjutalmazta csodálkozó vendéglátóit.

Honnan volt Mátyás királyban ez az együttérzés, ez a segíteni akarás? Hogyhogy nem tartotta megalázónak király létére, hogy a társadalom legszegényebb embereivel egyen, igyon, és beszélgessen velük? Egyszerű a válasz: „Mátyás jól tudta, hogy hatalmat kapott, hogy a királyi várból jött, és hogy oda fog visszamenni. Így felkelt a fejedelmi asztaltól, levette előkelő ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy szolgálja az embereket.” Az a tudat, hogy ő király, és hatalma van, önbizalmat adott neki még a legmegalázóbb helyzetekben is – gondoljunk csak a kolozsvári bírónál megesett történetre.

Ugyan így volt ez Jézusnál is. Ő tudta, hogy Isten fia, a mennyből jött, és oda fog visszamenni, és ez a tudat tette képessé őt arra, hogy másokat szolgáljon. Elvégezte azt a munkát, ami abban a korban a szolgák feladata lett volna.

Megfigyeltem, hogy azok a leginkább beképzelt emberek, akiknek rossz az önértékelésük, akik büszkeségükkel és hiúságukkal akarják leplezni a bennük tátongó ürességet. Ha azonban tudatosítjuk azt, hogy mi is Istentől jöttük, sőt, hozzá fogunk visszatérni, akkor ez olyan belső értéket és motivációt ad, ami képes függetleníteni minket a körülöttünk levő emberek váltakozó hangulatú vélekedéseitől. Ha tudjuk, hogy Isten értékel, nem vagyunk kiéhezve az emberek értékelésére. Ha tudjuk, hogy Jézus szeret, akkor könnyebben elviseljük az emberek szeretetlenségét. Ha tudjuk, hogy Isten emberré lett (levetette királyi palástját), csak hogy szolgáljon nekünk, embereknek, akkor nekünk sem esik nehezünkre másokon segíteni.

A mai napi döntéseid előtt jusson eszedbe, Isten értékel téged!

-------------------------------------------------------

Igen vagy nem?

„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”   Máté evangéliuma 5:37

Most nem a magyarázkodás ideje van itt. Ha megtetted, vállald érte a felelősséget, mondj igent vagy nemet, de ne kertelj, ne próbáld tisztára mosni magad. Most ne térj el a tárgytól, csak felelj nyíltan és egyenesen. Igen vagy nem? 

Ne legyen olyan, hogy igen, de... És az ellentéte se. Ha kimondtad, legyen szavad megbízható, ha pedig rájössz, hogy tévedtél, merd emeld fővel beismerni, nem te vagy az egyetlen ember, aki hibázott. 

Annyiszor hoztad már le szavaiddal a csillagokat is az égből, annyiszor jártad meg egy-egy mondatodban a Makó és Jeruzsálem közötti távot. Most legyél végre egyszerű, átlátható, követhető. Most lehessen tudni, mi is igazán a véleményed, és kérlek, nagyon kérlek, ne prédikálj! Igen vagy nem? 

Csak ezt az egyet kérdezi és kéri tőled ma  Isten is: Velem tartasz? Igen vagy nem? Nem kellenek a kifogások, hogy nyakadon a vizsgaidőszak, a gyerekek és a munka. Nem kellenek a magyarázatok, hogy te tulajdonképpen Őt választanád, de a családod és a barátaid... Nem kellenek a barokkos körmondatok, Zrínyi Szigeti veszedelme vagy Homérosz Odüsszeiája. Csak egy szó: igen vagy nem. És legyen minden az, amit kimondtál. 

Hát dönts jól, dönts őszintén ma és minden nap. Válaszolj egy szóban Istennek, és élj döntésedhez méltóan. És amennyire lehet, vidd tovább ezt az egyszerű egyenességet a mindennapokba, legyen az igen igen. A nem pedig nem. Csak ennyi az egész. 

------------------------------------------------