És
ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz (mész),
és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem
amit néked mondtam.
A
kéz.
Egy
szívbeteg ember műtétjével kapcsolatos élményeiről mesélt.
A
műtét előtti napon egy kedves ápolónő jött kórtermébe.
A
nővér megfogta a kezét és megszorította.
-
Szorítsa meg Ön is, és érezze kezem érintését – mondta az embernek. – Figyeljen
rám! – folytatta. – A holnapi műtét alatt az Ön szívét elkülönítik, ez idő
alatt csak gépek fogják életben tartani. Miután szívét véglegesen
visszahelyezik, és az operáció lezárul, öntudatát visszanyerve egy reanimációs
szobába fog felébredni. Hat órán keresztül mozdulatlanul kell majd feküdnie.
Lehet, hogy nem fog tudni mozogni, beszélni, talán még a szemeit sem tudja majd
kinyitni, de öntudatánál lesz. Érezni és érteni fog mindent, ami maga körül fog
történni. Azalatt a hat óra alatt én mindvégig Ön mellett leszek, fogom a kezét
úgy, ahogy most is. Önnel leszek mindaddig, míg vissza nem nyeri erejét. Lehet,
hogy végtelenül elhagyatottnak érzi majd magát, de ha megérzi kezem érintését,
tudni fogja, hogy én nem hagyom magára.
-
Minden pontosan úgy történt, ahogy az ápolónő mondta nekem – magyarázta az
ember. – Felébredtem, de semmit nem tudtam tenni. Azonban éreztem kezének
érintését: kezeiben tartva szorította kezemet, órákon keresztül. És ez nem csak
ígéret volt. Isten is ugyan így ,ha nem még szorosabban és
hűségesebben fogja kezünket, nem engedi el, csak mi nem engedjük ez Övét
!! Bruno Ferrero nyomán
--------------------------------------------------
Szeretet a gyakorlatban
„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek,
rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal a
gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván,
tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”
(Péter első levele 3. fejezet 8-9.vers)
Minap délben a közszolgálati híradó után kapcsolgattam a
TV-t. Az egyik kereskedelmi csatornán a következő mondat ütötte meg a fülem;
„Kérem érintse meg a képernyőt, most szeretet küldök.”
Nem tudom, mit érezhetett az, aki akkor megérintette a
készüléket, mindenesetre azt leszűrtem, hogy ma az embereknek hatalmas a
szeretetigénye, ha képesek egy ilyen tanácsért emeltdíjas hívást kezdeményezni
és egy élettelen tárgyat tapogatva remélni, hogy ott belül elindul valami
bizsergés.
S most itt ülök és olvasom a reggeli igét, ’szeretet a
gyakorlatban’. S a kérdés; hogyan? Elolvasom e néhány sort és megváltoznak az
éréseim azokkal szemben, akik rosszat tesznek velem? Vagy érintsem meg én is a
monitort, vagy a Bibliámat?
Aztán felötlik bennem egy másik kérdés; Mit tett Jézus? Mit
tett azzal, aki elárulta? Elfogadta, tanította, tapintattal kezelte bűnét, és
azon az utolsó estén is megérintette. Megmosta lábát és megölelte.
Mit tett azzal, aki megtagadta? Elhordozta hevességét,
utolsó pillantásával is megbocsátásáról biztosította, majd a Kinneret partján
félrehívta és azt kérdezte; mondd, te hogy állsz a szeretettel?
Bizony, Péternek is kellett idő, míg megtanulta, mit jelent
a szeretet a gyakorlatban. Mikor nemcsak kimondta, hogy szeretlek Uram, hanem
megérintette és felemelte a tisztátalan Kornéliust (Apcsel.10:26).
És veled mi a helyzet?
Tovább tapogatod az élettelen billentyűzetet, vagy
megszólítod, megérinted, felemeled, letörlöd könnyeit egy hozzád hasonló
szeretetre éhes embertársadnak.
„Cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.” (Zsolt
34:15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése