Isten jósága

Mondtad már valaha: De szeretnék olyan lenni, mint ő? A kémia tanárnőm ilyen volt. Mariannának hívták. Mindig mosolygott. Úgy beszélt a kémiáról, mintha az lenne a világ legszebb és legfontosabb tantárgya. Amikor kísérleteztünk, pl. összeöntöttünk két vegyületet, és annak valamilyen reakciója lett, ő gyönyörködött benne. „Nézzétek – mondta – hát nem csodálatos?”

Mondanom sem kell, kémiából érettségiztem, és CSAK ebből a tárgyból lett ötösöm. Nemcsak a kémiához való viszonyomat határozta meg. Figyeltem, ahogy a gyerekekkel beszélt, ahogy a férjével és a többi tanárral. Bármit mondott volna, biztos megtettem volna. Igen nagy hatással volt rám.

Ez az eset jutott eszembe, amikor ma reggel elolvastam a Rómabeliekhez írt levél 2. fejezetének 4. versét: „Avagy megveted az Ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?”

Elgondolkodtam: Vajon rám milyen hatással, befolyással van az, hogy figyelem Istent? Érte is megtennék bármit, ha kérne? Rá tudok úgy csodálkozni egy-egy eseményre, ahogy a kémia-reakciókra? Engedem, hogy magával ragadjon megbocsátó szeretete, türelme? Vajon Isten jósága arra indít, hogy visszaforduljak a helytelen irányból, és Hozzá térjek? Milyen hatással van rám Isten jósága? És rád? Meddig mennél el, ha valamit kérne ma tőled? Válaszolj őszintén erre a kérdésre! Ő szeretne csillagos ötöst adni válaszunkra!

Mikeás 5:7--És a Jákobnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.

Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek. Olyanok, mint a harmat; csendes, nem tolakodó lényükkel felüdítik a körülöttük élőket. Szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Mint friss, égből jött harmatcseppek ragyognak, mint a gyémánt a napon. Szeretettel telve gondozzák a szegényeket és megvetetteket, míg minden egyes „fűszál” megkapja a maga „harmatcseppjét”. Személy szerint nem is jelentős emberek, de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk keresztül. A legtágasabb mezőt is felfrissítik ezek az apró harmatcseppek. Uram, tégy minket is olyanná, mint a harmat! Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten parancsára hull, és nem emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson. Uram, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel akaratod. C.H.Spurgeon