A hit hangjai, 415. ének

Ki Jézust keresztjén hittel szemléli:

Üdvhöz jön azon órában.

Azért tekints Rá! Atyja küldte Őt ki,

Hogy éretted is meghaljon.

Refrén:

Nézd, nézd, bűnös nézd!

Ki Jézust keresztjén hittel szemléli:

Üdvhöz jön azon órában.

2. Mondd, nem hordta-é Jézus vétked súlyát,

És nem bűnhődött érted is?

Nem folyt-e ki vére? Lásd nagy irgalmát,

Mely megment téged, engem is? Refr.

3. Siralmaid és imáid mind semmik

Az Isten békítésére;

Csak Üdvözítőd az, ki megszabadít,

S az átoktól megment vére. Refr.

4. Ne kétkedj hát többé, hanem higgyed el,

Tennivalód nincs semmi sem!

A bűnhődést Jézus érted vette fel,

Bízd rá életed teljesen! Refr.

5. Mit Jézus nyújt néked, fogadd örömmel,

Az üdvösséget Ő adja!

Még ma ragadd meg ezt erős hiteddel,

S a legjobb rész jut számodra. Refr.

A hit hangjai, 278* ének

Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézusom,

Értem mentél Golgotára, Hogy lelkem mennybe jusson.

Keresztfán hangzott mondásid, Mint utolsó tanításid,

Bármeddig tart életem, Soha el nem feledem.

2. Míg átkoztak ellenségid, Imádkoztál üdvükért:

ATYÁM, Ó, BOCSÁSS MEG NÉKIK, Ne sújtsd őket bűnükért!

Add, hogy szívből megbocsássam, Ha megbántott embertársam,

Tegyek így példád szerint! - Tanításod erre int.

3. Megszántad a gonosz latrot, Mert megbánta vétkeit,

A bűnöst is Te megtartod, Ha van benne élő hit;

Az utolsó nehéz harcon Vigasztalást szavad adjon,

Hogy MÉG MA VELEM LESZEL, ORSZÁGOMBA érkezel!

4. Tanítványod s anyád sirat, De letörléd könnyüket:

ÍMHOL ANYÁD – ÍMHOL FIAD – S összekötéd szívüket.

Add, hogy kövessem példádat, Pártoljam, kit sújt a bánat;

Minden embertársamat Szeressem, mint magamat!

5. Mily nehéz volt szenvedésed, Mint tépett a gyötrelem!

Fájón hallom bús kérdésed: MÉRT HAGYTÁL EL ISTENEM?

Ha nem bírom a keresztet, S már-már elcsüggedni kezdek,

Ó, ne hagyj el engemet, Segítsd vinni terhemet!

6. Kínod egyre gyötrőbbé vált, S így szóltál: SZOMJÚHOZOM…

Ám amit a gonosz kínált, Nem ízlelted ajkadon.

Míg tart földi bujdosásom, Te olthatod szomjúságom;

Nyújtsd az élet italát, Mely üdítő enyhet ád!

7. Bevégződött földi pályád, Véget ért a szenvedés.

Tőled nyerek én is pálmát, Nem fenyeget büntetés.

Ha majd int a halál réve, Éltem végpartjához érve

Mondhatok szent éneket: MINDEN ELVÉGEZTETETT!

8. A sír éjétől nem félek, Mert, Uram, benned hiszek,

Túl a síron újra élek, S örökre Nálad leszek.

Akkor neved dicsőítve, ATYÁM, A TE KEZEIDBE

AJÁNLOM ÉN LELKEMET, Végy magadhoz engemet! (*BGyÉ. 103.)

---------------------------------------------------------------