761*

Világíts nékem, Jézus, Szívem kitárva vár!

Te vagy az üdvre hívó Kegyelmi fénysugár.

Sötétben, bűnben, árván Éltem sok éven át,

De szívem éled újból, Mióta Téged lát.

2. Világíts nékem, Jézus, Te vagy az út, a cél.

Szolgád a hitnek útján Csak kegyelmedből él.

Életkenyérrel táplálsz, Szent véred gyógyulás.

Te vagy az élet nékem, Csak Te és senki más.

3. Világíts nékem, Jézus, Nincs bennem tűz elég,

Szent arcod fénye rajtam Tündöklőn még nem ég.

De hogyha kegyelmedből Dicsfényed általjár,

Leszek az éjszakában útmutató sugár. (*BGyÉ. 331.)

--------------------------------------------------------

CSAK JÉZUSRA NÉZZ!

Ha kísértés fenyeget, csak Jézusra nézz!

Ha szomorú a szíved, csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat, csak Jézusra nézz!

Ha árván járod utad, csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt csak Jézusra nézz!

 Ha tőrt vetnek örömök, csak Jézusra nézz!

Ha a küzdelem nehéz,csak Jézusra nézz!

Vár az örök égi rész, csak Jézusra nézz!

Ha közel végső órád, csak Jézusra nézz!

Halál sötét völgyén át csak Jézusra nézz!

És ha már itt szüntelen  ránézett szemed

túl a harcon, éjjelen Őt szemlélheted

színről-színre, Őt, a szent, tündöklő Napot,

s örök égi örömben  Őt csodálhatod.

    ford. Túrmezei Erzsébet.

----------------------------------------------------------

A hit hangjai, 635. ének

Ó, Uram, Téged hittel nézlek én,

Benned az élet, üdvösség enyém.

Úgy megragad e drága kegyelem,

Most minden terhem bízva Rád teszem.

2. Amivel táplálsz, életkenyér az,

Mennyei borból nékem innom adsz.

Fájdalmam enyhül, szűnnek gondjaim,

Éneklem, hogy lemostad bűneim.

3. Enyém a bűn, az igazság Tied;

Szent véred az, mi hófehérré tett.

Nincs Nálad nélkül béke, nyugalom,

Te lettél mindenem, hű Megváltóm.

4. Most hálaének kél az ajkamon,

Mennyei ételt adsz Te gazdagon.

Szent lakomádon lenni mily öröm,

Már itt e földön és a mennybe’ fönn!

-----------------------------------------------------

NÉZZ!      (Spurgeon elmondja megtérését)

És 45:22. Angol fordítás szerint:

„NÉZZETEK rám, hogy megtartassatok, földnek minden határai”.

Gyermekségemtől fogva tanultam én e tant, Jézus áldozatáról, de nem értettem azt.

Kereső lelkem vágyott megtudni, mint lehet elnyerni, megtalálni szent üdvösségemet!

Ó, mennyit imádkoztam s nem jött rá felelet, mily sok templomba jártam s nem érthettem meg ezt! Hallottam igazságot, nagy igazságokat!

Bűneimre bocsánat?… Válasz nélkül maradt.

S egy téli hóesésben, utam, hogy elakadt,

egy kicsi kápolnából hallottam hangokat,

Mondták, hogy: „süketítő” énekkel zengenek,

de még ezt is vállaltam, csak megmentve legyek.

S egy szikár férfi éppen Bibliát olvasott,

Szemét reám szegezvén: -

 NAGY SZÜKSÉGBEN VAGY OTT!

SOSEM JUTSZ KI BELŐLE,

HA KRISZTUSRA NEM NÉZEL!

Két kezét felemelte:

- NÉZZ! NÉZZ! CSAK NÉZNED KELL!

… És én legott megláttam szent üdvösségemet

mint az érckígyót az ószövetségiek

úgy néztem,  - szemem égett, -

oda, Krisztusra, és

nem is tudtam már arról,

hogy tovább mit beszélt.

Szívem örömmel ugrált,

nem hallá, csak a SZÓT,

a teljes erőből lelkemben visszhangzót.

Kimondhatatlanul boldog azóta így vagyok

még mindig Rá, az égbe, felnézni akarok!

…Tizennégy évvel később, elmondta mit érzett

a kedves kápolnában, és azon igéket.

Karzat alatti padra, balra rámutatott:

- Ott ültem, mikor a „SZÓ”

engem megragadott!

s én, aki azt gondoltam, hogy ötven-féle jót

kell tennem üdvösségem érdekében, a SZÓT

felfogtam, megértettem, megcselekedtem azt;

megmentett, megtért szívvel szolgálom Uramat.

És prédikációim bármiről szóljanak

a bűnösök kegyelmét szolgálni hivattak.

…Célját CSAK ÍGY tölti be a prédikáció…

Győzedelmes erővel hódíts tért itt is: SZÓ!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 193