NÉZZ!      (Spurgeon elmondja megtérését)

És 45:22. Angol fordítás szerint:

„NÉZZETEK rám, hogy megtartassatok, földnek minden határai”.

Gyermekségemtől fogva tanultam én e tant, Jézus áldozatáról, de nem értettem azt.

Kereső lelkem vágyott megtudni, mint lehet elnyerni, megtalálni szent üdvösségemet!

Ó, mennyit imádkoztam s nem jött rá felelet, mily sok templomba jártam s nem érthettem meg ezt! Hallottam igazságot, nagy igazságokat!

Bűneimre bocsánat?… Válasz nélkül maradt.

S egy téli hóesésben, utam, hogy elakadt,

egy kicsi kápolnából hallottam hangokat,

Mondták, hogy: „süketítő” énekkel zengenek,

de még ezt is vállaltam, csak megmentve legyek.

S egy szikár férfi éppen Bibliát olvasott,

Szemét reám szegezvén: -

 NAGY SZÜKSÉGBEN VAGY OTT!

SOSEM JUTSZ KI BELŐLE,

HA KRISZTUSRA NEM NÉZEL!

Két kezét felemelte:

- NÉZZ! NÉZZ! CSAK NÉZNED KELL!

… És én legott megláttam szent üdvösségemet

mint az érckígyót az ószövetségiek

úgy néztem,  - szemem égett, -

oda, Krisztusra, és

nem is tudtam már arról,

hogy tovább mit beszélt.

Szívem örömmel ugrált,

nem hallá, csak a SZÓT,

a teljes erőből lelkemben visszhangzót.

Kimondhatatlanul boldog azóta így vagyok

még mindig Rá, az égbe, felnézni akarok!

…Tizennégy évvel később, elmondta mit érzett

a kedves kápolnában, és azon igéket.

Karzat alatti padra, balra rámutatott:

- Ott ültem, mikor a „SZÓ”

engem megragadott!

s én, aki azt gondoltam, hogy ötven-féle jót

kell tennem üdvösségem érdekében, a SZÓT

felfogtam, megértettem, megcselekedtem azt;

megmentett, megtért szívvel szolgálom Uramat.

És prédikációim bármiről szóljanak

a bűnösök kegyelmét szolgálni hivattak.

…Célját CSAK ÍGY tölti be a prédikáció…

Győzedelmes erővel hódíts tért itt is: SZÓ!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 193

A hit hangjai, 415. ének

Ki Jézust keresztjén hittel szemléli:

Üdvhöz jön azon órában.

Azért tekints Rá! Atyja küldte Őt ki,

Hogy éretted is meghaljon.

Refrén:

Nézd, nézd, bűnös nézd!

Ki Jézust keresztjén hittel szemléli:

Üdvhöz jön azon órában.

2. Mondd, nem hordta-é Jézus vétked súlyát,

És nem bűnhődött érted is?

Nem folyt-e ki vére? Lásd nagy irgalmát,

Mely megment téged, engem is? Refr.

3. Siralmaid és imáid mind semmik

Az Isten békítésére;

Csak Üdvözítőd az, ki megszabadít,

S az átoktól megment vére. Refr.

4. Ne kétkedj hát többé, hanem higgyed el,

Tennivalód nincs semmi sem!

A bűnhődést Jézus érted vette fel,

Bízd rá életed teljesen! Refr.

5. Mit Jézus nyújt néked, fogadd örömmel,

Az üdvösséget Ő adja!

Még ma ragadd meg ezt erős hiteddel,

S a legjobb rész jut számodra. Refr.

A hit hangjai, 278* ének

Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézusom,

Értem mentél Golgotára, Hogy lelkem mennybe jusson.

Keresztfán hangzott mondásid, Mint utolsó tanításid,

Bármeddig tart életem, Soha el nem feledem.

2. Míg átkoztak ellenségid, Imádkoztál üdvükért:

ATYÁM, Ó, BOCSÁSS MEG NÉKIK, Ne sújtsd őket bűnükért!

Add, hogy szívből megbocsássam, Ha megbántott embertársam,

Tegyek így példád szerint! - Tanításod erre int.

3. Megszántad a gonosz latrot, Mert megbánta vétkeit,

A bűnöst is Te megtartod, Ha van benne élő hit;

Az utolsó nehéz harcon Vigasztalást szavad adjon,

Hogy MÉG MA VELEM LESZEL, ORSZÁGOMBA érkezel!

4. Tanítványod s anyád sirat, De letörléd könnyüket:

ÍMHOL ANYÁD – ÍMHOL FIAD – S összekötéd szívüket.

Add, hogy kövessem példádat, Pártoljam, kit sújt a bánat;

Minden embertársamat Szeressem, mint magamat!

5. Mily nehéz volt szenvedésed, Mint tépett a gyötrelem!

Fájón hallom bús kérdésed: MÉRT HAGYTÁL EL ISTENEM?

Ha nem bírom a keresztet, S már-már elcsüggedni kezdek,

Ó, ne hagyj el engemet, Segítsd vinni terhemet!

6. Kínod egyre gyötrőbbé vált, S így szóltál: SZOMJÚHOZOM…

Ám amit a gonosz kínált, Nem ízlelted ajkadon.

Míg tart földi bujdosásom, Te olthatod szomjúságom;

Nyújtsd az élet italát, Mely üdítő enyhet ád!

7. Bevégződött földi pályád, Véget ért a szenvedés.

Tőled nyerek én is pálmát, Nem fenyeget büntetés.

Ha majd int a halál réve, Éltem végpartjához érve

Mondhatok szent éneket: MINDEN ELVÉGEZTETETT!

8. A sír éjétől nem félek, Mert, Uram, benned hiszek,

Túl a síron újra élek, S örökre Nálad leszek.

Akkor neved dicsőítve, ATYÁM, A TE KEZEIDBE

AJÁNLOM ÉN LELKEMET, Végy magadhoz engemet! (*BGyÉ. 103.)