I. Mózes 39:7-9-- És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő Ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?

„József életének nagy erkölcsi harcát magasabb szinten vívta. Legyőzte a kísértést, nem volt megalkuvó. Nem azért utasította vissza, hogy ne gondoljanak rosszat róla az emberek, vagy mert latolgatta, mit nyerhetne és mit veszíthet. Atyja és nagyatyja elbeszélései nyomán megismerte Istent. Neki szentelte életét, és inkább az Ő akaratát cselekedte, mint a magáét. Ezért válasza a nagy kísértésre csak ennyi volt: Isten!

József helyes megvilágításban látta a dolgokat. Csupán két szó képviselte az egymással szemben álló erőket. Az egyik oldalon volt a BŰN, a másik oldalon ISTEN. József válasza a kísértésre Isten volt.

Mindig ez az egyetlen helyes felelet, az egyetlen megfelelő, egyszerű méltó válasz… Ilyenkor nem jó mérlegelni, hogy pillanatnyilag mi előnyös, vagy mások példájára hivatkozni, akik hasonló kísértéssel álltak szemben. Csak egyet lehet ilyenkor tenni – Istenhez menekülni!

József erről a magaslatról válaszolt a kísértőnek. Isten kezét fogva lehet csak így válaszolni, akkor győzőként kerülünk ki a harcból. A kísértő mindannyiunkhoz eljön. Kísértések leselkednek ránk mindenhol, a legkülönbözőbb formában. Minden utcasarkon, minden döntésünknél, a mindennapi élet örökké változó útvesztőiben. Kísértések jönnek akkor is, ha nem keressük őket, és akkor is, ha vigyázatlanok vagyunk. .. Ha minden kísértésedben Istennél keresel védelmet, biztos lehetsz abban, hogy minden harcodban, viharban, áradatban, a mindent elsöprő kísértésekben az Ő oltalma alatt győzni fogsz.”

C.H. Haynes: Isten küldött egy embert