Az igazi barát

A barát nem kérdezi, miért könnyezel,
hozzád lép és letörli szemedről a cseppet,
majd átölel karjával, és csak ennyit mond,
ne félj a holnaptól, míg itt vagyok melletted.

A barát nem jár mérföldekre tőled,
akkor sem, ha rögös útja csillagokba réved,
mert a barát meglátja, ha bánat üli arcod,
s átlépi a végtelen, hogy elérhessen téged.

A barát mindig érzi, ha görnyednek a léptek,
és átveszi helyetted elkorhadt kereszted,
hogy az övével vigye mindaddig a percig,
míg nem érzed erejét, hogy tovább vihessed.

A barát ott van akkor is, ha álmaid vesztek,
s egy halk mozdulattal megfogja a kezed,
majd önkezével felemeli, és szívére helyezi,
hogy annak dobbanása eggyé váljon veled.

Az igazi barát így, ilyen tisztán
és önzetlenül szeret..

PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL Muraközy Gyula
Sugár haját fésülgeté a reggel…
Futott a hold sápadt csillagsereggel…
– S a magvető kiméne vetni egyszer.
Némely magját útszélre pazarolta.
Némelyt megölt a tüske csipkebokra.
Némely ráhullt a büszke kavicsokra.
Némely magot madarak vittek el.
Némely kiszáradt, alighogy kikelt.
Némelyt kalászban a jég tönkrevert.
Némelyt tolvajok húzgálták ki éjjel.
Némelyt konkoly font körül vad gyökerével.
Némelyt rohanva tiport csorda széjjel.
,,És lőn akkor…’’ – megállt a magvető!
Elnézte, hogy mögötte egyre nő
A tüske-puszta, élet-temető…
Hogy gazba hullott sok fáradt verejték…
Csalánok csípték elcsigázott testét,
Piros bogáncsok szánva kinevették.
Acélos izma – céltalan – elernyedt.
Nézte, hogy mások árnyékban hevertek.
S mint aki balga, szent vágyat melenget,
Csüggedt válláról lecsúszott a zsák…
…S akkor a szürke felhőkapun át
Felé zendült az égi szó: TOVÁBB!