-----------------------------------------
Isten fénye a sötétségben.
 
 Mert Te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben (Zsolt 18,29). 

 Megtörténhet, hogy lelki sötétségben ülök, és ha ez egyben szellemi sötétség is, akkor semmilyen emberi erő nem adhat nekem világosságot. De áldott legyen az Isten, aki képes megvilágítani életemet és meggyújtani „mécsesemet”. Még ha akkora is körülöttem a sötétség, hogy már szinte tapintható, az Ő fénye át tudja törni a feketeséget, és képes azonnal világosságot támasztani körülöttem.

 Az a nagy kegyelem ebben, hogy ha Isten gyújtja meg a lámpásomat, azt senki el nem olthatja, nem is fogy ki belőle az olaj, sem nem alszik el magától. A fény, amelyet az Úr a világ hajnalán teremtett, még ma is árad. Isten olykor talán tisztogatja lámpásait, de kialudni sohasem hagyja őket.

 Ezért énekelhetek a sötétben is, mint a fülemüle. Vágyakozásom dallamot formál, reménységem adja a hangot. Hamarosan örvendezhetek az Isten által meggyújtott lámpás fényének. Most még komor és elcsüggedt vagyok. Talán az időjárás okozza, talán testi gyöngeség, vagy egy hirtelen támadt baj. Bármi is okozta sötét hangulatomat, tudom, hogy egyedül Isten gyújthat ebben a sötétségben világosságot. Csak Őránézek. Nemsokára itt lesz lámpása, és az Ő világosságában ítélhetem meg a dolgokat. Egyszer pedig, ha majd eljön az ideje, ott leszek, ahol nem lesz már szükség sem lámpásra, sem napfényre; mert az új Jeruzsálemet Isten dicsősége fogja megvilágítani (Jel 21,23)

-------------------------------------------------

Hálaadással kérni

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

(Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 6-7. vers)

Még a hívő embert is elfogja néha az aggódás; Mi lesz, ha nem vesznek fel az egyetemre, ha elbocsátanak, ha azt mondja, nem szeret, ha Bizony tele vagyunk felesleges aggodalmaskodással a megváltoztathatatlan múlt, a reménytelen jelen és a kilátástalan jövő miatt. Hogy lehet ez? Van megoldás?

Hát persze. Az ima. Ima? Egy kéréssel mindent meg lehet oldani?

Egy hölggyel beszélgettem nemrég a hitről, a Bibliáról, az Istenről. Elmondta, hogy jó néhány éve hadakozik már az Úrral, mert sehogy se akarja megérteni az Úr, hogy neki szüksége lenne már egy társra, egy jobb munkahelyre, egy külön lakásra, egy…

Hát igen, sokan gondolnak úgy Istenre, mint valami kívánság automatára, az imádságra meg, mint zsetonra. Bedobok egy rövid reggeli imát, és ha nem jön azonnal az a válasz, amit akartam jól összeszidom és megrugdosom az automatát. Ez bizony nem imádság. Ez nem más, mint egy gyerekes toporzékolós hiszti.

S akkor mit jelent hálaadással kérni? Milyen az igazi imádság?

„Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorúságos földi életünkkel. Irányítsuk lelki szemeinket a mennyei szentély nyitott kapujára, ahonnét Krisztus arcáról Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza…

Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni.  

„Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá…

Szívünk az imának, hálaadásnak szárnyain jöhet közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel dicsőítik Istent, és midőn mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk mindinkább hasonlóbb lesz a mennyei seregéhez.

"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem" (Zsolt 50:23), mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel Alkotónk elé hálával és dicsénekekkel (Ésa 51:3).”

(E.G.White: Jézushoz vezető út; Az ima: magasztos kiváltságunk című fejezet)