Csendet!

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.”

(46. Zsoltár 11. vers)

Hát ez nem lehet igaz! Pityeg az ébresztőóra, már megint reggel van, pedig alig aludtam valamit, egész éjszaka járt az agyam… Na, a szomszédban is felkeltek, úgy ordít a rádió, mintha nálunk szólna… Jaj, de jó, a munkások is megérkeztek, már fúrnak, kalapálnak…

Ismerős a helyzet? Bizony, a XXI. század nem a csend százada. „Zaj van az utcán, a munkahelyen, szól a zene az üzletekben - az idegrendszer pedig fárad.

Egyre népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására. Hogy a gyerekek idegrendszere szintén fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint egyre több a "pszichésen süket" gyerek” /Szekér Szimonetta cikke - origo.hu 2011. 10. 12/

Bizony, annyira hozzászoktunk a zajhoz, hogy be kell látnunk, nem tudunk csendben maradni. S ha kívül, a környezetünkben minden el is hallgatna, akkor belül kiáltana valami. Nem, ez nem őrültség, csak idegesít a csend.

S a legrosszabb, hogy ebben az információs lármában, miközben egyre többet tudunk meg a világegyetem milliónyi furcsaságáról, a fekete lyukakról, a kvazárokról, közben elveszítjük magunkat, az életünk értelmetlennek tűnik, és nemcsak pszichésen, de a hit terén is süketté válunk.

S mit tehetünk a külső és belső lárma ellen?

Mikor Jézus itt járt, mindig nagy tömeg vette körül. Egyfolytában vitték hozzá a betegeket, várták bölcs tanácsait. Ehhez pedig erő kellett, ezért vonult el hajnalban és este elcsendesedni. S erre hívta tanítványait és bennünket is:

„Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé.” (Márk 6:31)

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”

.----------------------------------------------------------------------

Jót tenni

A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust, 

Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen (Zsid. 13, 20-21)

Nem olyan régen egy számomra nagyon kedves ember a következőket mondta: „Őrizzétek a szép zenét és hirdessétek Isten evangéliumát”. Ezt egy szombati szabadtéri Evangélizáció után egy kisváros fürdőjében búcsúzkodva hagyta meg nekünk. Másnap feleségével és két barátjával hazaindultak, és súlyos autóbaleset szenvedtek, amelyben feleségét, és jó barátját elveszítette, ő maga pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Hosszú heteken keresztül kórházban volt.

Ezeket, a szavakat úgy őrzöm, mint amit a levél írója szán az azt olvasóknak. „Tegyen készségesekké titeket minden jóra…” Cselekedjetek jót másokkal, úgy amiképpen Jézus is tette. Ne a magatok mércéje szerint mérjétek meg a jót, hanem Jézus szerint.

Hogyan lehet a jó cselekedetet mérni a Jézus mércéjével. A filozófusok egyik fő témája a boldogság mellett a „jó” volt. Meddig terjed a jó, és egyáltalán hogyan lehet körbeírni. Van-e a jónak tetőfoka, és ha van, akkor mi van azután? Költői kérdések, melyekre a választ a zsidókhoz írt levele adja meg. Jó az, ami kedves Ő előtte. Hogyan érhető el? Cselekedjük az Ő akaratát.