Örök szeretet

„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”

Jeremiás próféta könyve 31:3

Tizenegy, vagy talán tizenkét éves voltam, mikor legjobb gyerekkori barátommal nekivágtunk, hogy megmásszuk Pécsett a tettyei sziklákat. A – mintegy 20-30 m magas – sziklatömb tetején a város egyik képzőművészeti büszkesége magasodik, egy életnagyságú (vagy még annál is nagyobb) kereszt, rajta a megfeszített Krisztus (Rétfalvi Sándor alkotása, 1969). Bátran vágtunk neki a meredélynek (minden biztonsági kötél nélkül), és utunk első felében ügyesen vettük az akadályokat. A szikla repedései létraként szolgáltak, melybe hol belekapaszkodva följebb húztuk magunkat, hol pedig a lábunkkal megtámasztottuk magunkat. Körülbelül a szikla közepe táján lehettünk, mikor pillanatok alatt elsötétedett az ég, majd hatalmas nyári zápor kerekedett. Teljesítményünk fölötti öröm hamar halálfélelembe csapott át. A vizes sziklák síkossá váltak, és hol a kezünk, hol a lábunk csúszott le róla. Megpróbáltunk visszafordulni, de az még veszedelmesebbnek tűnt, mint a fölfele menet. Így hát zuhogó esőben folytattuk hegymászásunkat, kétségbeesetten keresve a biztos fogódzókat. Mindkettőnket a sírás környékezett. Nem sokszor imádkoztam olyan buzgón isteni gondviselésért, mint azokban a nehéz pillanatokban. Már magam sem tudom hogyan, de valahogy fölértünk, és az első dolog, amit megpillantottunk, az a feszület volt. Mindketten éreztük, hogy ott valami rendkívüli dolog történt. Csurom vizesen, átfázva, remegő lábakkal elvonszoltuk magunkat a csúcstól párszáz méterre emelkedő Havihegyi templomig, és ott – az ajtó zárva lévén – leültünk a lépcsőre, és megköszöntük Istennek, hogy megmentette az életünket. Bár nem ezeket a szavakat használtuk, de akár ezt a jeremiási igét is idézhettük volna:

„A messzeségben” – mikor kilátástalan volt a helyzetünk a szikla közepén a zuhogó esőben – „is megjelent az Úr:” – Rétfalvi Sándor alkotásában – Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” – és tényleg, mintha Isten keze húzott volna magához, hogy semmi bajunk ne essék. Így mondtam le tizenegy-tizenkét éves koromban hegymászó karrieremről, hogy inkább Isten örök szeretetének kifürkészésére adjam a fejem…

------------------------------------------------------------

Isten terve szerint élni

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

(Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezet 10. vers)

Mikor Isten megalkotta ezt a világot, a hatalmas égitestektől a legparányibb atomig mindennek megvolt a maga jól meghatározott és megtervezett helye. Minden egymást szolgálta és nem volt semmi, ami csak önmagáért lett volna.

Így a Szentírás egésze arról tanít, hogy nekünk embereknek is megvan a magunk helye. Életünk nem céltalan. Az Örökkévalónak pontos terve van mindannyiunkkal. Személyre szabott küldetésünk van, s boldogságunk záloga, hogy megtaláljuk helyünket.

Mondhatod; ’Ez szépen hangzik, csak nálam nem működik. Isten hallgat, és nem mondja meg, mit csináljak.’

Voltál már úgy, hogy miközben olvastad a Bibliát, vagy imádkoztál, hallgattál egy igehirdetést, vagy csak úgy késztetést éreztél arra, hogy felkeress valakit, hogy megtegyél, hogy elmondjál valamit másoknak?

Egyszer egy ácsot megkeresett az Örökkévaló, és megkérte hajózzon el egy lakatlan szigetre, ahol talál majd egy embert, akit meg kell tanítania tutajt építeni.

Az ács elindult. A megadott koordináták alapján meg is találta a szigetet, ám mielőtt partot ért volna hatalmas vihar kerekedett, kevésen múlt, hogy oda nem veszett hajójával együtt. Feltette magában a kérdést: Biztos Isten terve ez a küldetés?

Aztán megtalálta a bennszülöttet, s a tutaj építésen túl megtanította, írni olvasni, és imádkozni, bár erre nem mutatott nagy hajlandóságot az embere.

Nemsoká olyan súlyos fertőzést kapott, hogy érezte vége van. Halálos ágyán így fohászkodott: Uram, szégyellem, sok mindenre megtanítottam ezt az embert, de nem hisz benned, kudarcot vallottam.

Az Isten annyit mondott: A te feladatod csupán az volt, hogy tanítsd meg tutajt építeni, a többit bízzad rám.

Így halt meg az ács, a bennszülött pedig tutajt építve elérte a szárazföldet. Talált egy kis falut, benne egy templomot, ahol megtalálta Istent, és később mások tanítója lett.

Látod? Ne a világegyetemet akard meghódítani! Csak hajózz át egy hozzád hasonló ’magányos szigethez’, és tanítsd meg tutajt építeni, utat készíteni mások szívéhez. S hogy hol van ez a számodra kijelölt mai ’sziget’, ki az és mit mondj neki?

Ha látni akarod; Ne rugódozz az ösztön ellen. Hanem a fenti sorok írójával, Pál apostollal együtt kérdezd meg: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.” (Apcsel.9:5-6)

---------------------------------------------------------------------------------------