Az én javamra.

És [Isten] szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb leszel minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr tőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyeket ismersz; nem veti [nem engedi vetni] azokat reád… — 5MÓZES 7,13–15.

„És (Isten) szeretni fog téged…” Szeret téged! Szeret téged! És betegséget helyez rád? És azt cselekszi, hogy csecsemőkorodban meghalj? És azt cselekszi, hogy halva szüless meg, vagy betegen és nyomorékon?     — De ez ránk már nem vonatkozik, Hagin testvér.

Biztos vagy ebben? Az első Korinthusi levél az Újszövetségben van, ugye? Nézzük meg az 1Korinthus 10,11-et, hogy megtudjuk, az isteni egészség hozzánk tartozik-e: „Mindezek pedig példaképpen [előkép gyanánt] estek rajtuk [Izraelen]; megírattak pedig [Kiknek írattak meg — a zsidóknak? Nem!] a MI tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” .                 Dicsőség az Úrnak! Az 5Mózes 7,13–15 az én javamra írattak meg. Az én tanulságomra íratott meg!

Megvallás: Készítsd el a saját megvallásodat az 5Mózes 7,13–15 alapján: „Az Úr szeret engem… Ő megáld engem…Ő megáldja az én gyermekeimet…” (és így tovább)