GAL—3: 1-9-v-„--- szemetek előtt a Krisztus úgy íratott le, mintha közöttetek feszíttetett volna meg.... A hit hallásából kaptátok a Lelket...”

A PRÉDIKÁCIÓ -

Csodálatos a prédikáció,  - gúnyolhatják-, itt Istené a szó!

S ha belülről látnád a szíveket, elállna akkor a lélegzeted:

Van megszállott, ki rázza láncait, Van Saul, akit égi fény vakít,

Van, ki most döbben rá, hogy elveszett, s riadtan keres egy mentő kezet,

van gúnyos, konok, lázadó, pogány, van ki a végső ítélettől retteg;

de van, kinek csillag gyúl homlokán, mert szívében Krisztus most született meg.

                                   Bódás János

---------------------------------------------------

AMERRE MOST JÁR.

Annyi szívben felébred valami hívogató vágy: útra kelni egyszer.

Járni, amerre Jézus lába járt. Látni a Golgotát látó szemekkel.

Hallgatni az olajfák suttogó beszédét… azt a titkos, bús beszédet.

A szent helyen, hol imádkozva vérzett, belenézni a holdas éjszakába.

Ellátogatni kis Betániába, mindenüvé, amerre elhaladt.

És lélekben királlyá gazdagodnia szent, ezer emlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt. Más volt a vágyam: Nőtt… növekedett…

lett belőle sóvárgás, akarat, követelés: egyedül arra menni,

amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje. Új csodák életföldje vár.

Feltámadást, erőt ujjongva hirdet a százvirágba zsendülő határ.

S az élő Krisztus feltámadva jár. Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem

vak szemét nyitja színre, fényre meg. S bár útait szememmel el nem érem,

A lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre keresni, földi útja merre vitt?

Most akarom a lépteit követni: Az élő Krisztus lépteit.

Túrmezei Erzsébet