TENGERENJÁRÁS. 

Testvér, a lelked hadd öleljem át

a lelkem két kezével.

Testvér, a hajnal késik egyre még,

s oly rettentő az éjjel…

Meg-megremeg szegény, félénk hitem:

viharvert, gyarló csónak.

Testvér, mi lesz, ha e szörnyű habok

bennünket elsodornak?

Vad szélvészkürtök metsző hangjai

sóhajom túlkiáltják.

Ily gyilkos, éji, lelki viharon

áthat-e az imádság?

- Valaki jár a hullámok felett.

Ruhája fehér, mint a fény.

A lépte könnyű, mint a lehelet.

Az Úr van ott!

Testvér, hát mért is félek én?

Eget ostromló, káromló habok,

kísértések örvénylő mélyei

mind engednek Neki.

Úttá simulnak lábai alatt,

s hol elmerülne nyugvó, földi testünk,

Ő szent fehéren, győztesen halad.

Ó, testvér, kérd hát, hogy Hozzá mehessünk!

     Dömötör Ilona, („Angyal szeretnék lenni”, 14)

----------------------------------------------------

Kísértés

A kék égből halk szellőrezdülésre

úgy hulltak rám aranyló levelek.

Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre

s fülembe súgta: „Megismertelek”.

„Kies tavasz hiába indított el,

enyém maradt a szíved ritmusa.

Enyém maradt a dalaid zenéje.

Halálba hull a győzelmes tusa.

Valami nagy tavaszi álom éget,

de lábad ősz avarban botlik el.

Krisztust követnéd, égi fényességet.

de föld kötöz és roskadozni kell.

Csak roskadozz, tündöklő eszményképnek

idétlen, torz valósággyermeke!

Ha majd a kínlódások összetépnek

ájultan hullsz a két kezembe te;

S az őszi erdő újra dalra zendül,

sebzett szívedre száz szépség szakad.

Nem, nem én nyújtom ki a kezem érted…

Sápadtan, sírva visszajössz magad.”

Hallgatva mentem, át a néma kerten

és minden fájt: a cél, a szép, a rend,

melyet én, nyomorult, kitűzni mentem,

hogy elmaradjak roskadozva lent.

Minden úgy fájt. De akkor jött a Mester.

Karjába vett, mint síró gyermeket.

Szava szelíd kötés volt sok sebemre:

„Ne higyj neki! Hisz elvégeztetett!

Ősztől és a téltől, minden ellenségtől,

önmagadtól is megmentettelek.

Hasztalan hullnak kéklő messzeségből,

Szívedre a sárgult, őszi levelek!”

   Túrmezei Erzsébet     (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)