SZERETETET SUGÁROZNI..

Pecznyík Pál
SZERETETET SUGÁROZNI...

Hű Megváltónk, úgy szeretnénk

csak Tehozzád kötődni;

vándorúton, ó emberrel

kevesebbet törődni.

Ó emberünk egyre biztat,

mi csak vele törődjünk;

világ javaival csábít,

hogy ne hozzád kötődjünk.

De mióta megismertük

a Te jótéteményed;

megszántál és kiontottad

érettünk, drága véred!

Azóta csak Rád gondolunk,

célunk: Téged követni;

ránk pazarolt szerelmedért,

Téged, viszont szeretni.

Ám azt is csak úgy tehetjük,

ha Te bennünk élsz, Urunk;

szeretetet sugározni

nélküled, mi nem tudunk!

Úgy szeretnénk minden percet,

csak Teveled tölteni;

levetni rongy-köntösünket,

s hófehéret ölteni!

Örvend szíved, ha néped majd,

hófehérben láthatod;

véred mosta hófehérre,

abban élhet, járhat ott;

ahol a bűn, ismeretlen.

Mert az, szentek otthona;

mosoly lesz ott minden arcon,

mely nem tűnik el soha!

Ézsaiás 35:5-6

Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak.

Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.

A fiút egy táborban ismertem meg. Amikor énekeltünk, ő kísért bennünket orgonán. Nem kellett neki énekes könyv, fejből tudott kísérni mintegy kétszáz éneket. Napokig fel sem tünt, hogy egy kutya is fekszik a lábánál. Igazán csak akkor tudatosult bennem, hogy vak, amikor kirándulni mentünk. Kutyája hevederbe szíjazva ment elöl, és mutatta gazdájának az utat. Évek óta elválaszthatatlan barátokként  segítették egymást.

Amikor egy kis tisztásra értünk, leültünk és beszélgetni kezdtünk. Viktor elmesélte, hogy ő nem tudja milyenek a színek, nem látott még virágot és felhőt, mert születése óta alig lát, szinte teljesen vak. Koraszülőtt kisbabaként jött világra, és az inkubátortól vakult meg. Nem volt elégedetlenség a hangjában, sem harag. Senkit nem vádolt.

- Egy ideig imádkoztam érte, hogy lássak, hogy én is meggyógyul-hassak, mint mások, de aztán Isten megmutatta nekem, hogy még a vakságban is lehet örömöt találni. Ha látó lennék, talán nem is ismertem volna meg Őt, mint ahogy a testvérem sem. Neki csak a szórakozáson jár az esze, fut a pénz, és a lányok után. Már nem imádkozom, hogy lássak, mert megértettem, hogy nem veszítettem semmit. Nem látom a szép tájakat, de nem látom a síró arcokat sem. Nem látom a színeket, de nem látom a mocskot és koszt sem. És ami a legnagyobb reménység, hogy Jézus eljövetelekor meggyógyít engem. A legcsodálatosabb, hogy Őt fogom először látni. Őt, aki az életét adta értem.

Szavait néma csendben hallgattuk. Szégyeltük magunkat, mert mindennap eszünkbe kellene jutni, hogy milyen jó hozzánk az Isten, mert látóként mennyivel könnyebb az életünk, mégis panaszkodunk.