VALLÁSTÉTEL
Már nem
remegek. Hallom az üvöltést.
Préda kell a
kiéhezett vadaknak.
Ó, szebb zene,
mint lantok lágy zenéje
a szabadoknak,
ha Krisztust tagadtak.
És egyetlen
igaz út visszamenni
és kiáltani.
Börtön és aréna
virágoskert a
benn égő pokolhoz:
Hallgattam a
nevéről, mint a néma.
Kiáltani és
vallást tenni róla:
„Halljad,
pogány világ és halljad, népem:
Megtartatás és
élet és erő
nincsen a
földön, csak egyetlen névben.
Krisztus,
Krisztus! Kiáltom, hirdetem,
hogy békességet
az Ő vére szerzett.
Krisztus!
Életújító hatalom.
Elvesz a lélek
és elvesz a nemzet,
a legnagyobb is
elvesz nélküle,
és benne a
legkisebb nő ezerre.
És Őbenne a
fogoly is szabad...
s nélküle a
szabad jár láncraverve.
És Őbenne, aki
meghal is, él!
És nélküle az
élők is halottak!
...
Megkötözhettek: Krisztusé vagyok.
Ti nem
tudjátok, mi a mártíroknak
ezzel a névvel
égni boldogan,
s dacolva
gyújtott fényes fáklyaképpen
belelobogni
mégis a világba,
hogy nincs
üdvösség, csak ebben a névben!"
Túrmezei Erzsébet
------------------------------------------------
VÁLTOZÁS
Én, durva,
faragatlan kődarab,
ki ott hevertem
annyi év alatt
sötéten,
félrevetve,
hiún, próbákat
dacosan nevetve,
próbákat hogy
rajtam faragjanak;
én, aki meg
akartam én maradni
inkább csúnyán
sötéten, búsan, torzan:
Most itt vagyok
a mester műhelyében
s boldogan
várom szent vésővonását,
hogy megalkossa
bennem képemását.
Túrmezei
Erzsébet
-----------------------------------------------------
Jöjj, Uram!
Uram, Reád vár vergődő hitem.
Uram, Reád vár tépett, bús szívem,
gondterhelt arcom redőin a könny
s lelkem mélyén a fájdalomözön.
Reád vár bennem a panaszos jaj,
minden szenvedés és minden sóhaj,
a néma ajak, a rebegő
száj,
Reád vár bennem minden, ami fáj.
Szívem oltárán kész az áldozat,
reákötöztem bűnös magamat.
Gerjesszen lángot rajta a kezed,
hogy oltáromon égjen szent tüzed.
És e lángoknak hatalmas heve
sok bűneimet mind égesse le.
Akkor boldog lesz egész életem....
Uram, Reád vár tépett, bús szívem!
Dénes Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése