NYÁR VÉGÉN  .

Míg lombokat tép a szellő

S elnémul az árnyas erdő

Hűvös, lombos sátora,

Ott, hol utad vezet titkon,

Az őszi szél rést ne nyisson

S ne csüggesszen el soha.

Hited, mely virággal hintett

S melyre kék égbolt tekintett,

Álljon változatlanul;

Hirdetve, hogy nyárban, télben,

gyötrődésben, szenvedésben

rád az élet fénye hull.

A reménység égi zöldje,

Édes áldást hint e földre,

S boldogítja azt, aki

Örök tavaszában járva

Tekint fel a keresztfára,

Amely üdvöt nyújt neki.

            Piován Győző

FÉNYJÁTÉK

A napraforgók nem egymásra néznek,

egész valójukat feltárják a fénynek,

mert fényre vágynak és a fényből élnek.

Nem a virág, a fény tehát a lényeg:

a napraforgók nem egymásra néznek.

De jó, hogy tőlük tanulni lehet még!

Elnézem őket, én is úgy szeretnék...

          Füle Lajos

Uram, maradj velünk!

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?

Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?

Ha nem marad, csak a rideg telünk...

Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár

A nap lemegy, és a sötét beáll.

Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:

Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?

S a koporsó lesz örök birtokunk.

Ha már nem élünk, és nem érezünk:

Uram, mi lesz velünk?

...Tied a tél Uram, s tiéd a nyár.

Te vagy az élet, és te a halál.

A változásnak rendje mit nekünk?

Csak Te maradj velünk!

                       Szabolcska Mihály

MINDENT KÖSZÖNÖK!    

Szeretem a napfényt

Patak csobogását,

Kis méh zümmögését,

Madár dalolását,

Lágy szellőt, virágot,

Sok apró örömöt,

Minden szépet és jót

Istennek köszönök.

            Varga Erzsébet