Dicsérni Téged

Sugárözönnel dicsőít a Nap,

Zsoltárt zeng Néked zúgó fergeteg.

Harmatból fűz a fűszál gyöngyfűzért,

Hogy tükrözhesse fényességedet;

Virágbetűkkel ír a kikelet

Himnuszt Hozzád a rétek bársonyán.

Piciny fiának Rólad énekel

Lomb rejtekén a boldog csalogány.

A fény, a szín, a hang: ezer csoda

Egyért van mind: hogy áldjon Tégedet,

Csak énnekem nincs semmi eszközöm,

Mikor dicsérni vágyom nagy Neved,

Csupán szavak, sok szürke, bús madár...

Ne nézd, hogy mind fakó, erőtelen.

Szívemre nézz, mely úgy, de úgy szeretne

Dicsérni Téged, áldott Istenem!

Gyengéné Fogarassy Margit

(Hozsannázó napok I. kötet, 59. old)

GYÖKEREK    

Életbenyúló ezüstszürke törzsek:

bükk orgonasípok.

Szálegyenest a magasba törnek.

De most egyiküknek az útszélén

koronája helyett

vízmosta, izmos gyökereit nézem.

Tárul a fák földberejtett titka.

Hiszen a gyökerek

szívják az életerőt ágaikba.

Megfogódzanak a talajba mélyen

s ha zúg a zivatar,

tartják a fát szálfadöntő szélben.

Ezüsttörzsű szép bükkóriások,

mennyi gyökeretek

lehet mélyen, ahová nem látok!

S gyökeretek ma arról vallat engem:

mennyi rejtett gyökér

fogódzik Krisztusba életemben,

hogy viharokban is erősen álljak,

ki ne száradjak,

életnedvet, új erőt találjak.

Gyökerek, mások szeme elől mélyen

elrejtett gyökerek,

növekedtek-e a nyár csendjében?

Áradhat-e győzelmesen bennem

Krisztusom ereje,

hogy a csendben új gyümölcs teremjen?

Új gyümölcs, mit maga Krisztus érlel!

Segítsen ez a csend

Őt ölelni egyre több gyökérrel!

          Túrmezei Erzsébet