Antoine de Saint Exupéry imája.

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában, időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai, a Sátán támadásai.
Amelyek révén növekedhetünk és érlelődhetünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához, részemre.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.
Ajándékozz elegendő hittel ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal, vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.
Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!
Ámen

---------------------------------------------------------------

Én vagyok - Ismeretlen szerző-

Az én nevem az, hogy „Vagyok”.
Megállt. Vártam. Egy idő múlva
Újra megszólalt.
"Tudod, amikor a múltban élsz,
Annak minden hibájával és bánatával,
Az bizony nehéz dolog.
Ott ugyanis nem vagyok veled.
Az én nevem nem az, hogy voltam.
Amikor a jövőben élsz,
Annak minden gondjával és félelmével,
Bizony az is nehéz.
Ott sem vagyok veled.
Az én nevem nem az hogy leszek.
Ha viszont a jelen pillanataiban élsz,
Könnyű a dolgod.
Ott veled vagyok
Mert az én nevem: „VAGYOK."

Az igaz jutalma

„Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!" (Zsolt 58,12).

 E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszakat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan, úgy hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.

 Az igaznak mégis van már e földi életben is jutalma, amely számára mindennél többet ér, éspedig Isten jótetszése, amely nyugodt lelkiismeretet ad neki. Sokszor még másképpen is jutalmaz Isten, mert Õ senkinek sem marad adósa. Az igaz ember legfőbb jutalma azonban odaát vár rá.

 A történelmet nagy összefüggéseiben tekintve, sokszor megláthatjuk Isten kormányzó munkáját a népek életében. Darabokra töri az elnyomók trónját, és vétkes népeket büntet meg. Ha valaki a birodalmak felemelkedésének és bukásának történetét tanulmányozza, fel kell ismerje igazságszolgáltató hatalmát, amely a gonoszt korlátok közé szorítja, hogy aztán könyörtelen igazsággal elítélhesse. Nem marad a bűn büntetés nélkül, sem a jóság jutalom nélkül. A világmindenség Ura igazságot szolgáltat. Ezért csak Őt féljük, és ne tartsunk a gonoszok hatalmától